Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

DOMONKOVITS Péter: Armalista, kúrialista és birtokos nemesek lakóházai, gazdasági épületei Vas megyében, a 18. században és a 18-19. század fordulóján

konyha, egy boltíves, stukatúros nagy „palota szoba" - melyben egy szép, magas, zöld színű cserépkályha állt, - konyha és az abból nyíló kamra, illetve az ezek felett a felső szinten (contignatio) „vágynak hasonló alkalmasságokra intézett és készített falak", Az épületet cseréppel fedték. Emellett állt a régi residentia. Annak bejáratától bal kézre egy nagy szoba, kis konyha - benne egy sütőkemence - kis kamra volt. Jobb kéz felől egy hasonló méretű, egyablakos szoba kapott helyet. A két szoba között egy „konyha forma pitvar" került kialakításra, ahonnan a szobákat fűtötték. A két ház mögötti kiskertet sövénykerítés határolta. Az udvarban egy cselédszoba, konyha, kamra tagolású majorsági épület állt, ami mellé egy 6 lóra és egy 12 ökörre méretezett istállót építettek. Mindezeket téglából készítették és náddal fedték be őket. Ezek végében egy sövényből font, zsúppal („szalmával") fedett ököristálló, majd innen egyenesen továbbmenve két tyúkól, mellettük egy nagyobb és egy kisebb szín, s azok végében pedig egy „rekesszték" került az összeírásba. Ez utóbbi gazdasági épületeket „sárzott sövénybül" készítették, s náddal fedték. Az udvarban a kapuval szemben 3 disznóólat jegyeztek meg. Az említett kiskert nyugati végében fekvő szérűskertben egy tégla pajta állt, melynek alsó végében cselédház kapott helyet. Az egykor Ostffy Mihály tulajdonához tartozó - funkcióit tekintve inkább gazdasági, majorsági épületek közül több a kúriától eltérő távolságra helyezkedett el. A nagyudvarról hátra felé kilépve, a domb alatt balkézről vendégfogadó - a háta mögött sövényből font, (zsúppal) szalmával fedett disznóóllal - állt. A domboldalon pásztorház került még megemlítésre és a Várdomb alatt, az Ostffy jövedelmek gyarapítását segítette egy téglaszín a téglavető kemencével, és a színen belül pedig egy majorsági birkásház állt. A falu alsó végében még egy juhászházat birtokoltak. A „Lanka" vizén kétkerekes malma volt.

28 A több megyére kiterjedő javak összeírása arra is felhívja a figyelmet, hogy ilyen esetekben a majorsági épületek egy részét (cselédház, juhászház etc.) mindig is a helyi, kistáji építő hagyományok és építési gyakorlat alapján készítették, így a Poky család révén a Győr megyei Tóközben is több birtokhoz jutott, ahol ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű mór falazatú házakat építettek. Ostffy Mihály esetében külön ki kell emelni, hogy ő más minőségű házbirtok(ok)kal is rendelkezett. Sopron sz. kir. város Belvárosban,

29 illetve a forgalmas Schripper Gasseban kőházakat bírt. E két házhoz a város határában 44 hold szántó és szőlő birtok tartozott. A külön jegyzékeit soproni ingatlanok értékét 19 243 ft-ra becsülték. Ostffy Mihály különböző gazdálkodási területeken elhelyezkedő szétszórt birtokállományának valójában két központja volt. Az első számú Ostffyasszonyfa, a második Sopron. Nem meglepő ez, hisz hasonlóval találkozhatunk több Sopron megyei 28. Az épület leírása: VaML Weöres cs. It. 3. cs., Ostffyasszonyfa, 1753. máj. 2., Ostffy Mihály birtokainak összeírása: MOL P 533. az Ostffy cs. It. 3. cs. 4. tétel Ostffyasszonyfa, 1754. júl. 20., Oedenburg, 1754. 1754. jan. 28. A Sopron sz. kir. városi házak lokalizálására vö. THIRRING Gusztáv 1941. 202., 241.; Ostffy Mihály birtokairól: DOMINKOVITS Péter 1993a. 325-328. 29. THIRRING Gusztáv 1715.. 1734-es datálásokkal az Új utca 5. sz. épülettel adja meg a belvárosi lakóházat, és a Balfi u. 27., illetve a Magyar u. 14. alatt jelzi az Ostffy Mihály tulajdonában álló épületeket.; THIRRING 1941. 4., 202., 241,