Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
DOMONKOVITS Péter: Armalista, kúrialista és birtokos nemesek lakóházai, gazdasági épületei Vas megyében, a 18. században és a 18-19. század fordulóján
szobára, két konyhára tagolódó faépületet jegyeztek fel, melyhez egy ló és három marhaistálló csatlakozott. Egy pontosan le nem írt majorsági ház, egy szekérszín és egy marhaállás funkcióját betöltő hidas és a kertben két pajtafiával ellátott pajta került az összeírásba. A tulajdonos vagyoni helyzetét jelzi; a fenti senyefai kúriához 202,5 hold szántó, 28 szekér rét tartozott. Szombath György úrbéres birtokai Senyefán, Herényben, Dozmaton, Toronyban voltak, a dozmati szőlőhegyben két, egy 3 és egy 4 közből álló szőlőt birtokolt. Az utóbbi szőlőbirtokon kályhás szobával ellátott présháza állt. Senyefán - ahol két istállóval, szoba-konyhás molnár lakással, színnel ellátott kétkerekes malmot is bírt, - a határban fekvő erdő birtokáról csak annyit jegyeztek meg, az „egy darab épületre való" 2 " A kúrialisták, csekélyebb birtokosok példái is jelezték, hogy egy-egy nemescsalád kezén több településen különböző minőségű, eltérő funkciójú, és a becsértékek alapján nagyon gyakran eltérő állapotú lakó- és gazdasági épületek voltak. Ez a tény a középbirtokos nemességre fokozottan is igaz. Az 1764-ben Vas vármegye alispáni hivatalát is viselő - Vas, Sopron és Somogy megyében birtokos Szelestey Boldizsár szilárd anyagokból épített kúriája és az ahhoz tartozó gazdasági épületek Alsószelestén voltak, Jákfai birtokán egy pontosan meg nem nevezett kőépülete volt, Szentivánfán juhászházat, s a régi majorság épületeit bírta. A hasonlóképpen Sopron, Vas és Somogy megyében birtokos Guary Lajos residentionális kúriája Pinnyén (Sopron vm.), a templom szomszédságában az Ikva mellett állt. (Répce)Lakon nemesi telket bírt, melyen uradalmi épületként használt két szobára, cselédszobára, konyhára, kamrára tagolódó kúriális épülete állt, amelyhez még több istálló és pajta tartozott. Ettől kissé távolabb egy két szobás majorsági épület volt. 26 1753-1754 során Ostffy Mihály - Vas megye és a régió egyik legnagyobb múltú családjának tagja - és felesége 730 hold szántóra, 262 kaszás rétre kiterjedő Vas, Sopron, Győr, Veszprém megyei fekvőbirtokain osztoztak meg az örökösök; a három fiú és az öt leány. 1688-ban az apa, Ostffy Miklós ostffyasszonyfai kúriája „boronabul" épült, Picheler János soproni ácsmesterrel készíttette. 26 Mihály fia - a kor általános kifejezését kölcsön véve már „szilárd anyagokból álló" lakóépületet bírt. A családtagok az itt jelzett szilárd építőanyag jelentős részét ekkor is, és ahogy egy 1768-as tanúkihallgatás mutatja később is a 14. századi múltra visszatekintő, a 17. század derekán a Kemenesalja lakosságát a töröktől védő, de I. Lipóttól lerombolásra ítélt Kígyókő várának romjaiból szerezték be. 27 Az ostffyasszonyfai residentionális kúriája („kastély") valójában két részből állott. A kapun bemenve jobbkézről egy égetett téglából készült új épület helyezkedett el. Ebben egy nagy24.VaML Árvaügyi iratok fasc. 1. No. 43. 25.SL Acta orphanalia familiarum. A pinnyei kúria leírását közli DOMINKOVITS 1994. 43. 26. KOPPÁNY Tibor 1987.-1988. 457., 462., 464,, 474.; KOPPÁNY Tibor idézett tanulmányában (i. h.) több korábbi adatot hoz fából készült residentionális épületekre, így 1601-ből Rábakovácsiból, illetve 1616-ból a tótsági Petáncból jelez fából készült „kastélyokat". Az Ostffy család genealógiájára: NAGY Iván 1861. 292-293. 27. FEISZT György 1994. 56-60., különösen 58-59.
