Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
DOMONKOVITS Péter: Armalista, kúrialista és birtokos nemesek lakóházai, gazdasági épületei Vas megyében, a 18. században és a 18-19. század fordulóján
került összeírásra. 18 A Zárka kúriához tartozó patvarián - mely minden bizonnyal a joggyakorlatot Zárka Lajos segedelmével megszerezni kívánó ifjak elszállásolására, s „munkahelynek" is szolgált - cseppet sem kell meglepődni. Említésével más esetekben is találkozhatunk a sok munkával járó megyei tisztségeket viselők (al-, főszolgabíró), táblabírák vagyonösszeírásaiban, így a Boros Ferenc gasztonyi kúriájáról 1777-ben készített leírásban is. A hat derékból álló, kőépületben a „patvaria szoba" alja deszkázott, benne zöldmázas kályha állt, egy fenyőfából készült ajtó választotta el a tégla aljú kőkeménnyel ellátott konyhától. (E kő kúriához fából, „boronából" készített, szelemenes tetőszerkezetű majorház tartozott, mely 2 kamrából, 3 istállóból állt, s hozzájuk szekérszínt építettek. Kissé távolabb egy cséplő és egy szalmatároló pajta állott, mindkettőt boronából készítették. 19 A birtokos nemesek (possessionati) kúriái, épületállománya közötti különbségek e „rétegen" belüli vagyoni differenciálódásokat is jelezik. De mechanikusan csak a vagyoni állapot alapján nem szabad épületminőség változásokat elvárni, hisz az épület kialakításában az építtető reális teherbíró képessége mellett presztízs szempontok, divatok, különböző típusú tradíciók is szerepet játszanak. PRAZNOVSZKY Mihály Nógrád megyei kutatásai a kúrialista, birtokos nemesi építkezési gyakorlatban az átfedésekre, az átmenetekre is rámutattak, tanulmánya a vagyoni helyzet mechanikus épületállományra vetítésének veszélyére is figyelmeztet. 20 Ugyanakkor - a további példákra tekintettel - azt is jelezni kell, hogy a birtokos nemesekre (possessionati) méginkább igaz a számosabb, községen belül szórtan, vagy több településen elhelyezkedő épületcsoport, illetve lakó- és gazdasági épület egyidejű birtoklása. Ez részben a birtokállomány birtoklástörténeti sajátosságaiból adódott (öröklés, házasság révén vagy közszerzeményként, illetve zálogolással történő megszerzés), részben egy gazdálkodási tényező; a földrajzilag szétszórt birtokoktestek követelték meg. A tény azt is jelenti, hogy ezeknek az épületegyütteseknek a minősége, funkciója nagy eltéréseket mutat. A Hertelendy Imre gasztonyi kúriájáról az 1754-ben készült leírásban megjegyezték, azt nemrég téglából építették, tetejét zsindellyel fedték. Az épület „felső" részén két „öregebb" kályhás szoba állt, közepén egy kis kályha nélküli szoba a szobák közül a deszkával padlásozott, téglával „flastromozott" szobák közül a nagyobban kék és fehér „tarka kályha", a kisebben zöld kályha állt. Az „alsó" részen kályhás szoba, konyha, s „mellette egy téres régi kőpince" volt. E kőházzal átellenben egy avítt és romladozó, fából készült kőkéményes majorházat jegyeztek fel, mely kályhás szobára, konyhára, élelmiszeres kamrára tagolódott, s hozzá 3 istálló, egy szekérszín, egy marhaállás, egy sertésói és egy hidas tartozott. Mindezeket zsúppal fedték. A pajtáskertben egy régebbi cséplőpajta állt két pajtafiával, s előtte egy új, boronából készült szénáspajta. 21 19. VaML Árvaügyi iratok fasc. 3. No. 69. 20. PRAZNOVSZKY Mihály 1981. 133., 134. 21 .VaML Árvaügyi iratok fasc. 2. No. 9. A Zala megyéből származó, a XVII. század során Vas és Sopron megyékben megtelepedett, birtokot szerzett népes família Vas megyei ágáról Idm. : uo. a Hertelendy cs. It. 1. d., illetve: HERTELENDY László 1932. 62-67.; Hertelendy Imre vagyoni viszonyaira, műveltségére: TÓTH István György 1990. 248.
