Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
KVASSAY Judit: Régészeti adatok a Zala megyei 15-16. századi háztípusokhoz
zéptengelytől délre, a hosszú oldalaknál a keleti harmadban találtuk meg. Kibontottunk továbbá egy-egy cölöplyukat az északkeleti és az északnyugati házsaroknál. A cölöpök között a tálak helyét a keleti és a déli oldalon 20-30 cm széles árok, a nyugati oldalon elszenesedett famaradványok, az északi oldalon pedig a paticsomladék bontásakor megfigyelt, a paticstöredékek határozott csíkban való elrendeződése jelezte. Az egykori járószintet az épület keleti széle mellett kibontott faszenes-égett folt, valamint az északkeleti sarok cölöphelyétől kiinduló, 2,70 m hosszú, elszenesedett deszka mutatta, amelyek alatt közvetlenül a szürke, agyagos altalaj bukkant elő, a mai felszíntől 50 cm-nyire. Ehhez képest a ház alját 2-3 cm-rel mélyebben lehetett megfigyelni. A helyiség középső részén foltokban sárga agyagsározás vékony rétegét sikerült kibontani. A sározás a tűzhely környékén átégett. Az alapárkok 15-20 cm-nyire mélyedtek az altalajba. A cölöplyukak közül a hossztengelyben állók 130 cm-nyire mélyedtek az altalajba, szélüket agyaggal körültapasztották. A többi 50-60 cm mély volt. Mindezek alapján a ház a föld felszínére épült, a keleti és a déli oldalon a falalapozás mélyítését valószínűleg a terepviszonyok tették szükségessé, mert nyugat, azaz a patak felé enyhén lejt a terület. A cölöplyukak elrendezése és mélysége kétségtelenné teszi, hogy az épület cölöpvázas, ágasfás-szelemenes tetőszerkezetetű volt. (Miután az ágasfák helyeit kivéve nem túl mélyek a cölöplyukak, lehet, hogy a délkeleti és a délnyugati sarkon álló cölöpöket nem mélyítették a földbe, csak a fal alapárkába helyezték el, ezért nem találtuk meg nyomukat.) A cölöpvázat kitöltő falazat az apróra tört darabokból álló, laza paticsomladék tanúsága szerint agyaggal tapasztott sövényfal lehetett. A falak helyén, illetve a keleti oldalon az alapárokban több foltban elszenesedett, 2-5 cm vastag famaradványokat bontottunk ki, ugyanakkor a cölöpök között karólyukak nyomait nem találtuk, így vagy a cölöpszerkezet között vízszintesen elhelyezett karókkal, és ebben az esetben függőleges fonással, vagy a falazat alá helyezett gerendához rögzített függőleges karókkal és vízszintes fonással számolhatunk. A bejárat helyét a falak mentén semmi nyom nem jelezte. Az északi fal közelében, attól 1,5 m-re, elszenesedett deszkák részletei között retesz és reteszfő feküdtek a ház alján (1. kép). Sajnos, az ajtódeszkának csak igen kis részlete maradt meg, így annak helyzete alapján nem dönthető el, hogy az északi vagy a déli falból esett-e a padlóra. A ház északkeleti sarkában állt a tűzhely. Készítésekor az akkori járószinten 3,5x2,3 m-es, szabályos téglalap alakú területen, 40 cm vastagságban sárga agyagot halmoztak fel. Az agyagtömb túlnyúlik az épület keleti falán, ebbe vágták bele ezen az oldalon az alapárkot. A ház belsejébe eső 1,7 m széles részének közepe szabálytalan alakban, 6-8 cm vastagon, gyengén átégett. Nyugati szélén egy 50 cm átmérőjű cölöplyukat bontottunk ki, amely mindössze 30 cm-nyire mélyedt a ház aljába. A tűzhely nyugati oldala mellett nagy, összefüggő paticstömb feküdt. A gyengén átégett sütőfelületet mindössze 14 cm vastag humuszréteg borította, így a tüzelőberendezés majdani rekonstruálásához mindössze a cölöplyuk és a paticstömb adhatnak támpontot.
