Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

ZIMÁNYI Vera: A nyugat-dunántúli és horvátországi nagybirtok és parasztsága a 16-17. században

5. térkép. A mattersburgi kerület és környezete. be a tengeri sót. kukoricát, de a textíliát is. A bor- és állatforgalom szintén beletorkollott ebbe a sokrétű, pezsgő kereskedelmi tevékenységbe, amely a tengerpart közelében élő lakosság egészét érintette valamilyen módon. Az uradalom tengeri halászattal is megtoldotta bevételeit, a jövedelem gerincét azonban a fenti tömegáruk forgalma biztosította. A jobbágyok cenzusa és a földesúri kocsmák jövedelme messze eltörpült emellett. Szállításhoz, néhol egyéb munkákhoz is, igénybe vették a jobbágyok robotmunkáját, a gazdálkodás egészének a menetében azonban a robot csak járulékos szerepet játszott, hiszen még a fuvarozásra is sok készpénzt, sót és egyéb terményt fordított az uradalom. A kohók szakmunkásai és a faáruk előállítói pedig specializált szakemberek voltak, akiknek termékeit az uradalom szintén megvásárolta, vagy készpénzért, vagy egyéb alapvető szükségleti cikkekért. E sokrétű tevékenység közben az egyes árucikkek minden egyes újabb megforgatása során nyeresége származott az uradalomnak, egyes tételeknél önmagában nem nagy, de az áruk többszörös megforgatása és nagy mennyisége révén mégis csak igen tekintélyes nyeresége. Mindezt jól működő gazdasági apparátus bonyolította le. Ennek az élénk tengeri kereskedelemnek természetesen a középkorba visszanyúló gyökerei voltak, de a fogalom igen kiterebélyesedett korszakunkban.