Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

VÁNDOR László: Zala megye középkori falusi építészetéről

ZALA MEGYE KÖZÉPKORI FALUSI ÉPÍTÉSZETÉRŐL VÁNDOR LÁSZLÓ Mielőtt Zala megye középkoráról, ezen belül a falu építészetéről beszélnénk, le kell szögezni, hogy a mai Zala megye a középkorinak csak egy része. Az első világháború után a megye déli részét elcsatolták, ma a Muraköz a horvátországi Csáktornya (Cakovec) megyéhez tartozik, Légrád környéke Koprovica (Kapronca) megyéhez, Alsólendva vidéke pedig a szlovéniai Prekmurjéhez. A zalai Balatonfelvidék nagy része századunk közepén Veszprémhez került. A maradék Zalához ugyanakkor mintegy tucatnyi somogyi és 4 vasi falut csatoltak. Ebből adódik, hogy amikor munkánkban Zala területét tárgyaljuk, elsősorban a mai megyéről beszélünk de az adott okok miatt a mai közigazgatási határokat nem tudjuk szigorúan kezelni, Zala megye területének legnagyobb részén (Keszthely környékét kivéve) a régészeti kutatás meglehetősen későn indult, így ismereteink, beleérteve a középkori falvakra vonatkozókat is, az 1960-as évekig az egész térségről alig voltak. A zalai múzeumokban - bár az itt dolgozó kutatókat mindig is foglalkoztatták a középkori falu kérdései - a falukutatásnak sem az anyagi, sem az időbeli feltételei sokáig nem álltak rendelkezésre. Az 1960-as években VALTER Ilona, majd MÜLLER Róbert rövid itteni falukutatásai után a figyelem egy időre más irányba fordult. Az elmúlt másfél évtized az, amióta újból intenzívebb középkori falukutatásról beszélhetünk. Azóta az ásatások eredményei alapján lényegesen többet tudunk a zalai falvak építészetéről, mint néhány környező területen, mégis azt kell mondani, hogy az eddigi kutatások nagyságrendje és területi elhelyezkedése kevés ahhoz, hogy általános érvénnyel faluszerkezetről és ezen belül a középkori zalai háztípusokról az egész megyére kiterjedő érvénnyel beszélhessünk. Mindenesetre azóta, hogy MÜLLER Róbert 1972-ben először összefoglalta az addigi kutatás eredményeit (három zalai és két somogyi kisebb ásatás), hatalmasat léptünk előre.' Igaz, az eredmények egy része még nem közismert, a publikációk különböző ismert problémák miatt nem túl gyorsan követik az ásatásokat, mindenesetre a Győr-Moson-Sopron megyeinél kevésbé, Somogy megyénél jobban kutatott és publikáltabb is az anyagunk.

2 A Kisalföld TAKÁCS Miklós disszertációjánan alaposan feldolgozott, az Árpád-kori részben pedig azon problémaköröket is érintette, melyek Zalában is jelentkeznek. így a jelen munkában erre fölösleges lenne újólag kitérni. Ezért a zalai kutatásokról írva elsősorban a helyi specifikumokra és a későbbi időszakra helyezném a hangsúlyt. Zalában az 1970-es évektől középkori falurészletek kerültek elő Balatonmagyarod területén három helyen is, az egykori Kolon, Szentiván falvak területén, 1. MÜLLER Róbert 1972. 195-211. 2. TAKÁCS Miklós 1993.7-53.; MAGYAR Kálmán 1991. 7-28.; ZENTAI Tünde 1991. 47-50.