Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

VÁNDOR László: Zala megye középkori falusi építészetéről

1. kép. A Balatonmagyaród-Kányaváron feltárt Árpád-kori objektumok. Balatonmagyaród-Kiskányavári és Kányavári dűlőkben, Csatáron, CsesztregMihomban, Hahót-Sárkányszigeten, Keszthely-Fenékpusztán, Pákán, Újudvaron. Gyakorlatilag egy teljes falu feltárására került sor a Bánokszentgyörgy melletti Szentmihályon és a hajdani zalai Sümeg-Sarvalyon. Előbbre léptünk a forrásanyag megismerésében is. Zala megye a középkori írott források tekintetében az országban a leggazdagabbak közé tartozik. Ebből adódóan viszonylag bőven vannak adataink - mint ezt a terület jellege, az erdővidék nagysága, a népi építészetnek a közelmúltig fennálló képe és alkalmazott anyaga is sugallta - a középkori falusi építészetre, természetesen elsősorban a fő építőanyagra, a fára vonatkozóan. Nemcsak a jobbágyság, de a nemesség, sőt a főnemesség építészetében is igen jelentős szerepet játszik a fa az egész középkor, koraújkor során. Nem véletlen, hogy a 15. században megjelenő, castellumok építésére engedélyt adó királyi oklevelekben következetesen „fából vagy kőből" való építkezést engedélyeznek.

3 A zalai okleveles anyagban a fából készült lakóházakra vonatkozó adatokat a 14. századtól a 16. századig ismerjük. A teljesség igénye nélkül: faházat említenek 1370-ben Bodonban;

4 a házak el hordásáról van szó 1328-ból Bánkfalván;

5 1377-ből Vajdán és Récsén;

6 1358-ban Lendván;

7

1419-ben Lipócon.

8 A házak estructiojáról 3. Pl. 1402. Fancsika, OL. Dl. 8752., 1476. Egervár. OL. Dl. 45666. 4. KUMOROVITZ L. Bernát 1953. 254. (657). 5. C. D. VIII. 3. 318-321. 6. OL. Dl. 6399. 7. ACSÁDY Ignác 1906. 135. 8 Blagay cs. okit. 240-41.