Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

ZIMÁNYI Vera: A nyugat-dunántúli és horvátországi nagybirtok és parasztsága a 16-17. században

bordézsmaváltságot, azaz összevonták valamennyi adónemet. Háztartásonként átlag 16-18 forintot fizettek a telkes jobbágyok, csak kisebb falvakban volt ennél kevesebb. Csak jelentéktelen mennyiségű kulináriákat és a hegyvámbort kellett természetben beszolgáltatniuk. így érthető, hogy a fraknói uradalom pénzbevételei közül messze a jobbágyok pénzszolgáltatásaiból folyt be a legnagyobb jövedelem, a kocsmáltatásból ennek a negyed- ötöd része sem jött be. Az ország legtöbb más uradalmában éppen fordított volt ez az arány. Ugyancsak rendhagyó és meglepő, de az uradalom gazdasági körülményeiből érthető, hogy a jobbágyok költözésekor fizetendő Abzuggeld-bő\ 75, 221, 101 forint származott az 1687-90-es években, tehát mindvégig megmaradt ebben az uradalomban a jobbágyok legális elköltözésének a lehetősége! Ez a jobbágyköltözési gyakorlat a szomszédos lánzséri uradalomban is fennmaradt. A fraknói uradalom és Ruszt mezőváros (a 17. század végétől szabad királyi város) jobbágyai, illetve parasztpolgárai a bortermelésből gazdagodtak meg annyira, hogy kollektive (vagy egyes falvakban egyénileg) válthatták meg magukat és szabad költözési lehetőségüket is megőrizhették. Ruszt leggazdagabb szőlősgazdái reneszánsz boltívekkel és boltozatos lépcsőházzal ellátott házakat építtettek maguknak, a legtehetősebbek nemességet is vásároltak. Házaik minősége és 4. térkép. Vas vármegye jobbágyi árutermelésének piackörzetei az 1720. évi összeírás alapján.