Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

M. KOZÁR Mária: A Vas megyei szlovén ház a századfordulón

6. kép A nyílászárók helye a boronafalban FÖDÉM: „Midőn a gerenda-fal a kívánt magasságot elérte, a mutatkozó egyenetlenségek elfaragása után fektettetnek le a mennyezetgerendák. Ezek négy élűre faragott, egymástól 1,00 méterre fekvő, többnyire kezdetleges egyszerű faragásokkal díszített gerendák, melyek a tetőnek egyúttal kötőgerendái. - Ezen gerendák a falon túl kinyúlnak és pedig az udvar felé 75 cm, a szomszéd felé 35 cm-rel. a kamra és istálló mennyezete más mint a szobáké; míg a szobákban a kötőgerenda bedeszkázva van, addig amott a kötőgerendákra egymás mellé helyezett részben faragott hasábfákat alkalmaznak, melyek besározva vannak. - A többi helyiségben menyezet nincsen." TETŐSZERKEZET: „A mennyezetgerendák végére mintegy talpszelemen gyanánt egy ca. 16/18 méret gerenda fekszik. - Ezen gerendákra vannak erősítve faszeggel és szalmakötéssel a 10-12 cm vastag gömbölyű szarufák, a melyek a tetőgerinczen egyszerűen egymás mellett fekszenek és faszeggel vannak összekötve. Minden 3—4-dik mennyezetgerendán áll egy tetőolló nyers gömbölyű fából; ennek gerendái alul csapban állanak, felül pedig egymásba vannak lapolva és faszeggel összekötve. - Ezen ollók tartják a gerincszelement,'' HÉJAZAT: „Tetőlécezésre 3-4 cm erős fenyőágakat használnak, melyek két oldalt kissé laposra vannak faragva, és a szarufákhoz szalmakötéssel erősíttetnek, - Ezekre rakatik a szalmafedés, mely 14-15 cm erős." BURKOLAT: „A fatalak kívül-belül először törekes sárral fedetnek be, azután az egyenetlenségeket tiszta agyagsárral tüntetik el, a kamra falai nincsenek besározva, hogy szellősebb legyen."