Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
M. KOZÁR Mária: A Vas megyei szlovén ház a századfordulón
A szlovén porta alaprajzát és leírását a kiállítási igazgatóság 1895. február 12én elfogadta, s kérte, hogy azt július-augusztus hónapban állítsák fel Pesten. Ratkol Tivadar március 5-én tett árajánlatot a ház „kivitelére" a kiállítási terület megjelölendő helyén - 2600 forintért. Kötelezte magát, hogy a tervben feltüntetett méretek szem előtt tartásával „a kivitelt részleteiben is teljesen a mintául felvett perestói ház szerint" teljesíti. Azzal a különbséggel, hogy a mintaháznál előforduló „tölgyfák alkalmazása helyett is fenyüfa vétetik", s a falvastagság 16-17 cm lesz, sározással együtt. 17 (A boronafal általában 20-25 cm vastag volt.) Az épület átadását 1895.augusztus 10-ére ígérte. (A kiállítás egyébként 1896. május 2-án nyílt és 6 hónapig állt,) Az 1895. augusztus 10-én, a Vasvármegyei M. Kir. Államépítészeti Hivatal és Ratkol Tivadar muraszombati építőmester között „az ezredéves kiállítási területen, Budapesten létesítendő faluban előállítandó vendház felépítésének végrehajtása" tárgyában megkötött szerződésben végül is 2500 forintban állapodtak meg.' 8 A ház egyébként 1895. augusztus 29-ére épült fel, teljesen berendezve 1895. október 1-én vette át a kiállítás igazgatósága Kerékgyártó József kőbányai ácsmestertől. A 2500 forint költséget - 166 forinttal túllépték, a ház összesen 2666 forint 09 krajcárba került. 19 A JANKÓ János vezette bizottság által javasolt vízlendvai (Sveti Jurij) emeletes kástu felállítására sajnos nem került sor, pedig igazából ez képviselte volna a szlovének jellegzetes építkezését. A történeti Magyarországon egyedül a Vas és Zala megyei szlovéneknél, az Őrségben és a Göcsejben voltak ilyen különálló, emeletes termény- és élelemtároló épületek. A kástu bemutatását - anyagi okokra hivatkozva - Vas vármegye nem támogatta. A megye törvényhatósági bizottsága csak 2000 forintot szavazott meg a kiállítás költségeire, s a kástu felállítása még 1500 forintba került volna. 20 Erről Vas vármegye Törvényhatósága értesítette is a kiállítás elnökét: „... a költségek a törvényhatóság által megszavazott 2500 forintban fedezetet nem találnak, ennél fogva tisztelettel kérem nagyméltóságodat, hogy a különben is felesleges magtár építésétől eltekinteni, avagy a költség többletet az állam kincstár terhére el vállalni méltóztassék." 21 A szakemberek szerint fontos, jellegzetes épület felállításáról tehát nem szakemberek döntöttek. JANKÓ János viszont felismerte az épület népi építészeti jelentőségét és publikálta a kástu rajzát és leírását. 22 A Vas megyei szlovén ház egyébként a millenniumi falu nemzetiségi utcájában, a mai Szécheny fürdő mögött, egy platánerdő előtt, aTemes vármegyei bolgár és a Sáros vármegyei szlovák ház között helyezkedett el (7. kép). A kiállítás után a millenniumi falu épületeit lebontották, csak a dokumentációk maradtak fenn a Néprajzi Múzeum archívumában, illetve az egyes megyei levéltárakban. A ház anyagát értékesítették. Az erről szóló levélből is kiderül, milyen volt 17. VML Alispáni iratok. l.47/a. 1895. III. 5. 18. VML Alispáni iratok. l.47/a. 1895. VIII. 10. 19. VML Alispáni iratok. l.47/a. 1986. X. 1. 20. VML Alispáni iratok. l.47/a. 35256 ikt. sz. 1895. XII. 5. 21. VML Alispáni iratok. l.47/a. 1894. XII. 30. 22. JANKÓ János 1898c. 928 929.; JANKÓ János 1989. 127.
