Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

MAYER Vera: A ház- és udvarformák változása Dél-Burgenlandban a 20.században

Példa: Kenner úr Felsőőrben (Oberwart) a régi, boronafalú ház helyén 1958ban új családi házat építtetett négyzetes alaprajzzal, magastetővel. Keller úr útépítéseknél munkavezető, saját magát heti ingázónak nevezi. A ház 9x7,75 m alapterületű. A földszint előtérből, konyhából, lakó- és hálószobából, fürdőszobából és WC-ből áll, a tetőtérben két gyerekszoba és egy padláshelyiség van berendezve. Az egyik gyerekszobát a közelmúltban vendégszobává alakították át, minthogy három lánya közül pillanatnyilag csak az egyik él otthon. A tágas pincében mosókonyha, tárolóhelyiség és barkácssarok van berendezve. Összesen 260 m

2-nyi a hasznos terület. A ház etázsfűtéses. Az idők során csak kisebb átépítésekre került sor, lebontották a balkont, és a nyitott lépcsőfeljáró helyett egy előteret építettek a házhoz. A korábbi gazdasági rész helyén most garázs van. A bungaló (kockaház) A sok kritika ellenére, hogy a szabad építkezésmód jelentős mértékben hozzájárul a táj építészeti arculatának elvesztéséhez, a lapostetős bungaló kedvelt háztormává vált. A bungaló azt a változást jeleníti meg, amikor a tisztán hasznossági célú épület, mint az 50-es évek magastetős háza, reprezentatív házzá alakul, A lakószobák az 1960-as, 70-es évek relatív alacsony energiaköltségei miatt nagyméretűek lehetnek. A bungaló vagy négyzetes, vagy L alaprajzú, utóbbinál a szabadon álló szögletben terasz jön létre. E kockaházak az előre gyártott épületelemek elterjedésével jelentek meg. Az 1970-es években és a 80-as évek elején a négyzetes alaprajzú bungaló széles kör19. kép. A tájidegen kockaház. (Fotó: V. MAYER 1989).