Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)
NAGY Tiborné: A Kisalföld népi építészete Pálos Ede munkásságának tükrében
A KISALFÖLD NÉPI ÉPÍTÉSZETE PÁLOS EDE MUNKÁSSÁGÁNAK TÜKRÉBEN NAGY TIBORNÉ Amikor Kottmayer Tibor kollégám először említette, elvállalnám-e ennek a kiállításnak a megnyitását, meg kell vallanom őszintén, nem sokat tudtam Pálos Edéről, mondhatnám semmit. Hogy e megtiszteltetésnek „álltam elébe", inkább az az indíttatás volt, amellyel én magam kívántam tiszteletet adni a népi építészettel foglalkozók széles táborának. Azoknak, akik kitartó igyekezettel tartják életben - és nem is akármilyenben - ezeket a konferenciákat, valamint nem utolsó sorban az én saját igyekezetem, amellyel szerény lehetőségeink között törekszem arra, hogy a Művemlékvédelmi Hivatal sok évvel korábbi önmagához méltó műhelye legyen ismét a népi építészetnek, és fiatal munkatársaink ne süllyedjenek el a mindennapok „tűzoltó" felügyeleti munkájában, hanem minél magasabb színvonalon foglalkozzanak a szakmával, annak is a talán - egyik - legfontosabb oldalával, az elfelejtett értékek felkutatásával és tovább örökítésével. Ez után megismerve Pálos Edéről mindent, amit tényszerűen és írásban meg lehetett ismerni róla, valamint amit rajzaiból és írásaiból tőle és egyben róla, nagyon elgondolkoztam. Milyen sajátos, egyedi sorsokat ismerhet meg az ember a századfordulóról! Az a néhány puszta tény, amely ismert róla, éppoly jellegzetes „lenyomat", „stílusjegy", mint amiket ő a Kisalföld házainak, bútorainak vagy textíliáinak motívumaiból lejegyzett. Egy elkötelezett értelmiségi a Kárpát-medencéből, akit minden ízében a közösség javára való tevékenykedés, az állandó ismeret- és tudásgyűjtés és ennek a tudásnak átadása a tanítványok, mások számára-jellemzett. Aki árvízben, háborúban, szegénységben segített a rászorultakon, de aki a háború végkimenetelével és Trianonnal már nem tudott lélekben megküzdeni - az a haza már nem az ő hazája volt. Pálos Ede a győri főreáliskola tanáraként összegyűjtötte az elődök munkáit, elsősorban említendők Révai Miklóséi, gyarapította azokat mások és a saját munkáival. A most kiállított rajzok talán a gondviselés jóvoltából kerülhettek ide e kiállításba és remélem hamarosan egyéb publikált formába. A jelenkor nem volt olyan gondos az ő munkáival, mint O az elődökével. A szó szerint a
