Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

ASKERCZ Éva: Barokk út menti szobrok Északnyugat-Magyarországon

BAROKK ÚTMENTI SZOBROK ÉSZAKNYUGAT-MAGYARORSZÁGON ASKERCZ ÉVA A provinciális barokk szobrászati emlékek nyugat-magyarországi és Sopron környéki példái az ország egyéb területeihez viszonyítva egységes és különálló képet mutatnak. Az emlékek viszonylagosan nagy száma (falvanként olykor 4-5, sőt több), valamint időbeli határai (17-18. század), minősége, egyedi műformái egyaránt elkülöníti az ország egyéb területein található hasonló emlékektől. Nagy számuk és korai megjelenésük a falvakban e terület sajátos gazdasági és társadalmi viszonyaival is magyarázható. A viszonylagosan egyenletes gazdasági fejlődés, melyet sem a török, sem egyéb, az ország belső területeit sújtó baj nem befolyásolt, a Nádasdyak és Eszterházyak jelenléte, valamint egy németes kulturális hagyomány együtt eredményezi azt, hogy ilyen egységes, és a provinciális művészeten belül egyéni emlékegyüttes található itt. Ausztriában és a német területeken a középkortól kezdve nyomon követhető egy olyan emléksor, amely részben kultikus, részben városi szokásokkal függ össze, és a középkortól a barokkig folyamatosan él tovább, teremt erőteljes hagyományt a barokk szobrászat kialakulásához. Ezek az emlékek részben különféle lámpaoszlopok (Licht Seule), melyek éppen úgy szolgáltak a világításra, határjelzésre, mint halotti lámpásnak a temetőkben, vagy a falvak határaiban a járványok idején keletkezett temetkezési helyeken.

1 E jelek természetesen a városok terein, határaiban és temetőiben is megtalálhatók (Sopronban a Balfi úti Pihenőkeresztnek nevezett határjelző pillér is ilyen, belsejében egy lámpásnak való hellyel, valamint az ún. Pék-kereszt és az ún. Fehérkereszt is. Az elnevezésben a kereszt kifejezés ezekben az esetekben nem az oszlop alakjára vonatkozik, hanem valószínűleg egy későbbi névhasználat mutatkozik meg bennük.). Egy másik típusa a középkori emlékanyagnak az ún. Bildstock, amelynek magyar elnevezése nem ismeretes, és amely olyan pillért, oszlopot vagy