Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

TAKÁCS Miklós: Falusi lakóházak és egyéb építmények a Kisalföldön a 10-16. században (Kutatási eredmények és további feladatok.)

13. kép. Patakkaviccsa! kirakott kemencetapasztás. Ménfőcsanak-Szeles-dülö 96. obj. zódó, gondosan lesarazott járószint, amelyből a mezőgazdasági művelés csak egy nagyobb és három kisebb, alaktalan foltot hagyott meg. (Cölöplyukat vagy alapozóárkot e padlódarabok környékén nem találtunk, a terület többszöri, gondos felnyesése ellenére sem.) A megmaradt, igen csekély részek alapján az építmény szerkezetét, alaprajzát nem lehetett kideríteni. így természetesen az sem dönthető el, hogy ez lakóház volt-e, vagy melléképület. Csak annyi bizonyos, hogy ezen építmény elég nagy méretű lehetett, mert a megmaradt padlórészletek hosszirányban több mint hat, keresztirányban pedig több mint két méternyire terjedtek ki. Bizonyos továbbá az is, hogy a töredékes padló, és természetesen az egykor hozzá tartozó építmény is, a 12-13. századra keltezhető. A legnagyobb padlódarabon ugyanis egy, helyben összetört edényt sikerült kibontani, és ez igen szerencsés módon egy jól keltezhető, alsó-ausztriai, ún. bécsi tárolófazék

115 volt. A földfelszíni épületekre vonatkozó néhány, sajnos még igen csekély és rosszul értelmezhető adat felsorolása már át is vezetett a korabeli falvak egyéb építményeinek a taglalásához. Az egyéb települési objektumok sorát a tárolóvermekke\ nyitom, mivel a Kárpát-medence más részeihez hasonlóan 115. E tárolófazék legjobb párhuzamai Ógyalla-Bagottán (HABOVSTIAK, Alojz 1961. 471., 28. ábra 20-26.) és Pozsonyban kerültek elő: MUSILOVÁ, Margareta-STASSEL, Ivo 1988.67., 15. ábra 3.