Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)
TAKÁCS Miklós: Falusi lakóházak és egyéb építmények a Kisalföldön a 10-16. században (Kutatási eredmények és további feladatok.)
Tisztába vagyok azzal, hogy az általam megfogalmazott „veremház-tipológiai" vázlat igen rövid, és számos kérdést hagy nyitva, más problémákat pedig egyáltalán nem is érint. Úgy vélem azonban, hogy a jelenleg rendelkezésre álló alaprajzok elemzése alapján körülbelül e szintig terjednek ismereteink. Az újabb ásatások, és ami legalább ennyire fontos, e feltárások és a régebbi munkálatok pontos és részletes közlése e vázlatos képet mindenképp gazdagítani fogják. A veremházak áttekintése után sajnos csak néhány szót tudok ejteni a kisalföldi 10-13. századi falvakban álló földfelszíni, vagy alig földbe mélyedő lakóházakról vagy egyéb építményekről. Rövidségem oka ez esetben is a rendelkezésre álló leletek csekély száma. A kisalföldi Árpád-kori falufeltárásokat tárgyaló szakirodalomban egyetlen egy földfelszíni házra vonatkozó, számomra kissé bizonytalannak tűnő utalást találtam, egy másik földfelszíni építmény elég csekély részleteit pedig az M1-es autópálya építését megelőző egyik leletmentésén sikerült feltárnom. Az 1964-es Kapuvár-Kistölgyfa-majorl (vagy másik nevén Kistölgyfa-pusztái) ásatáson PUSZTAI Rezső figyelt meg olyan cölöplyukakat, amelyek egy 3x3,5 méteres teret, nézete szerint egy ház helyét rajzolták ki. 111 E jelenség értelmezése természetesen csak a részletes közlemény megjelenése után válik majd lehetővé, néhány következtetés azonban már most is megfogalmazható. E karólyukak szabályos elrendezéséhez kapcsolódó alapkérdés: ténylegesen állt-e itt ház, vagy csak egy túl merész objektumértelmezésről, azaz egy „belelátásról" van szó? Mivel a cölöplyukak környékén nem sikerült megfigyelni egyéb szerkezeti elemeket, például járószintet vagy padlót, a fenti kérdést nem lehet minden kétséget kizáró módon eldönteni. 112 Az is kétségeket ébreszthet, hogy a későbbi évek Kistölgyfa-majori feltárásain 113 is nagy számban kerültek elő cölöplyukak, ezeket azonban már nem lehetett beilleszteni semmilyen építmény alaprajzi rendszerébe. Továbbá, a szűkebben vagy távolabban értelmezett környék telepfeltárásain - így például Lébény-Bille-dombon (109-120. stb. obj.) - is sikerült feltárni sorokba rendezett cölöplyukakat, ezek azonban az egyéb szerkezeti elemek hiánya miatt inkább kerítésnyomoknak tűntek. Végezetül, csak mellékesen jegyzem meg azt, hogy a sorokba, mértani alakzatokba rendezett cölöplyukak elemzése során adódó bizonytalanság a más korszakokat kutató telepfeltárásoknak egy elég gyakori problémája. Igy a Kistölgyfa-majorihoz hasonló értelmezési nehézségek már számos esetben felvetődtek különböző őskori ásatások 114 kapcsán is, és elemzésük ezen esetekben sem mindig hozott kétségeket teljesen kizáró eredményeket. A fentebb említett másik földfelszíni, szintén csak igen nehezen értelmezhető telepjelenség a Lébény-Kaszás-dombi leletmentés 406. objektuma (10. kép). Ez tulajdonképpen egy, a jelenlegi felszín alatt 25-30 centiméterre hú111. PUSZTAI Rezső: Kapuvár-Kistölgyfapuszta. Régészeti Füzetek Ser. I. 18. 1965. 70. 112. Az ilyen cölöpsorok értelmezésének nehézségeire utalt a közelmúltban BÓNA István 1985. 225. 113. TOMKA Péter 1968. 64-65. 114. Lásd például: VARGHA László 1954. 198-215.
