Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

BALÁZS György: Malmok a Kisalföldön

4. kép. Szigetköz a szabályozás előtt. (KÁROLYI Zoltán 1973. 156.) A kézimalmok degradálódása lisztelő malomból darálóvá SELMECZI KOVÁCS Attila megállapítása szerint a középkor végén zajlott le, s ekkor mutatja ki MAKKAI László, hogy a népesség száma és a malmoké korrelál egymással, tehát a vízimalmok száma erősen növekedett.

11 Az első adat bütyköstengelyű (ipari) malomra, kallómalomra Locsmándról 1225-ből való: két négykerekű malmot építettek itt.

12 1274-ből a Sopron megyei Vicza község valószínűleg 11. századból való malmát említik malomgáttal, zsilippel együtt.

13

1311-ben az Esztergom megyei Kernenden a Garamon lévő, több kerekű malmot az esztergomi pék eladta az érseknek.

14 1394ben a győri káptalan birtokához tartozó Malomsok helységben a malmot szétdúlták és két vaseszközt a saját malmukba vittek. A folyamszabályozás és a malmok viszonyát jól érzékelhetjük a Rába példáján. A Keleti-Alpokból eredő Rába a Feistritz-cel, Szentgotthárdnál a Lapinccsal, Körmendnél a Pinkával egyesülve bővizű folyóként folyik végig a Kisalföld déli peremén. Vize mindig sok malmot működtetett (Babot, Rábapatona, Gyirmót stb.). A Rába völgye évente többször is víz alá került, részben a meder elhanyagolt volta, részben pedig éppen a malmok rőzsegátjai miatt. 11. SELMECZI KOVÁCS Attila 1981. 204-232.; MAKKAI László 1974. 45. 12. MAKKAI László 1974. 46. 13. FEKETE Zsigmond 1885. 432. 14. GYÖRFFY György 1966. II. 295.