Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)
BALÁZS György: Malmok a Kisalföldön
Gyakori kiöntései ellen korán védőgátakat építettek (például Nicknél 1579ben). Az 1622. évi XLII. tc. a Rába medrének és az újabb malomárkoknak a megvizsgálását rendelte el, és a medrek tisztogatására Győr, Mosón és Sopron vármegyék közerejét is átengedte. Ennek hatására 1630 körül végeztek is bizonyos szabályozási munkákat a Rábán, de a malmokkal nem bírtak. II. Ferdinánd 1635. évi II. decretuma a Rába medrének egész hosszában való kitisztítását rendelte el, de az 1699 nyarán I. Lipót rendeletére kiküldött bizottság is a malmokat találta az árvizek okozóinak a Rába völgyében. Javasolták is a Várkeszi határában fekvő Készei malom feletti Ásvány-árok kitisztítását és újbóli megnyitását, hogy így a Rába felesleges vize a Marcalba távozzon. 15 Igen sok, évszázadokon át tartó vita ok volt a Kis-Rába-toroki gát, a nicki torokgát, amely a Rába vizének egy részét a Kis-Rába malmaira terelte át. Mivel a gát Vas és Sopron megyék határán feküdt 1801-ben olyan sarkantyú építésében egyezett meg a két megye, amely a Rába vizének 1/3-át a Kis-Rábába, 2/3-át pedig az Öreg-Rábába terelte. A sarkantyú és a zsilip építési költségeit a megyékhez tartozó malomkereket számarányában osztották meg, a szekér- és napszámos munkák Vas megyét 1/3, Sopron megyét 2/3 arányban terhelték. 16 1872-ig elbontották a sárvári, körmendi, csákánydoroszlói és ikervári malmok magas rőzsegátjait 17 (3. kép). Az 1873-ban megalakult Rábaszabályozó Társulat Újházy János tervei alapján kezdett hozzá a folyó szabályozásának hosszan tartó munkálataihoz. Újházy a bajok fő okát az akkori 18 szakszerűtlenül megépített malomgátban jelölte meg (1875-ben megállapodást kötöttek a Marcalvölgyi Társulattal a Győr megyei Marcal szakasz szabályozására is). Legelső feladat a malomgátak elbontása volt. 1876-ban megállapodást kötöttek 23 malom tulajdonosával a malmok megváltásáról, 1877-ben elbontottak 16 malomgátat. A malmok kisajátítása a társulat egész tőkéjét felemésztette, néhány malomtulajdonossal perben is álltak. Mindamellett a malomgátak elbontása a Rába 15,26 méteres esésnövekedését eredményezte, így a felső szakasza megszabadult az árvízveszélytől, az alsó szakaszra viszont sokkal nagyobb mennyiségű víz zúdult. A Rába teljes szabályozása még sokáig elhúzódott, az 1885. évi ún. Rába törvény (XV. tc.) következtében újabb átvágásokkal 48 km-rel rövidítették le a folyó hosszát. 1889-ben Marcaltőig, 1890-ben Vágig, 1891-ben a Kis-Rábáig készültek el, 1892-ben egészen Sárvárig haladtak. 18 Ugyanígy a Pinka völgyének elvizenyősödését, a gyakori árvizeket is a sok vízimalom okozta. A Gyöngyös patakon Gencsapátinál a rómaiak vízosztó bukógátat építettek, amely árapasztó műként az árvizeket a Perintbe irányította, a mederben maradó vizet pedig műcsatornában vezette Pecölig, majd Sárvárnál ömlött a Rábába. A római létesítmény célja valószínűleg 15. KÁROLYI Zsigmond 1973. 187. 16. KÁROLYI Zsigmond 1973. 187. 17. KÁROLYI Zsigmond 1973. 198. 18. KÁROLYI Zsigmond 1973. 189.
