Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

TAKÁCS Miklós: Falusi lakóházak és egyéb építmények a Kisalföldön a 10-16. században (Kutatási eredmények és további feladatok.)

12. kép. „Kemencebokor". Lébény-Kaszás-domb 152. obj. falakat agyagos sárból, vagy pedig a leszúrt karókra fonott sövényt tapasztották be ugyanezen anyaggal. Meg kell még jegyeznem azt is, hogy KajárpécPokolfadombon (87/9, 89/2. obj.),

104 Lébény-Bille-dombon (97. obj.), illetve Lébény-Kaszás-dombon (228. obj.) (9. kép) több késő Árpád-kori települési objektumban is került elő másodlagos helyzetben mázsányi patakkavics vagy elnagyolt kőtöredék. E leletmennyiség miatt nézetem szerint az agyagba rakott kőfal ismerete sem zárható ki teljesen. A veremházak egy további szerkezeti eleme, a meneteles bejáraf

05 sajnos csak meglehetősen korlátozott mértékben tanulmányozható, mivel ezen, szükségképpen rézsűsen álló, és a padlószinttől magasabban lévő részlet helyét elég gyakran nem lehet pontosan meghatározni. Az általam feltárt vagy vizsgált, és e vonatkozásban értékelhető kisalföldi veremházak nagy többségének a bejárata a tüzelőberendezéssel átellenes sarokban, vagy annak közelében volt.

106 A szakirodalomban fellelhető különböző nézetek miatt szeretném kiemelni, hogy e megállapítás a tüzelőberendezés típusától függetlenül jellemző az átnézett veremházak többségére. így a Kisalföld vonatkozásában minden valószínűség szerint nem beszélhetünk egy olyan „házfejlődési sza104. TAKÁCS Miklós (megj. előtt) 105. MÉRI István 1952. 58.; MÉRI István 1964. 11. 106. Ilyen bejárata van a tiszalöki objektumok alapján (MÉRI István 1952. 58., 2. kép) leírt alaptípusnak is: MÉRI István 1969-1970. III. tábla.