Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

FAZEKAS István: Plébániaépület a Kisalföldön a 17-18. században írott források tükrében

számtalan dolog között a plébániaépület leírása az esetek többségében csupán egy-két sort kapott. Megfelel-e a célnak, azaz kényelmesen lakhatók (commoda), vagy netalántán szűk (angusta), vagy csak annyit tart fontosnak megeml íteni a vizitátor, hogy a plébánia romos és kinek kellene gondoskodnia állagának megjavításáról.

3 Szerencsére akadnak részletezőbb leírások is. A soproni főesperesség 1651-es vizitátora, Magnovich János a plébániaépület anyagát, a helyiségek számát is összeírta. A feljegyzett 31 plébánia kivétel nélkül kőből épült, tetőzetük pedig zsindely. Általában két lakószoba (hypocaustum) található bennük. Hat plébánia nagyobb ennél. Leginkább gazdag mezővárosok plébániái múlják felül az átlagos nagyságot (Márcfalva, Nagymarton, Szentmargita).

4 Mindössze három plébánia van, amely egyszobás (Darázsfalva, Ferőboz, Zárány). A szobák kapcsán a vizitátor gyakran megjegyezte, hogy boltívesek. A további helyiségek között érdekes módon nem szerepel a konyha, mivel következetesen elhagyta őket, feltehető, hogy nem a lakóépülettől különálló konyháról volt szó, hanem egyszerűen magától értetődőnek vette annak meglétét a vizitátor.

5 Kamra, pajta, istálló, pince és - mert a bortermelő vidékről van szó -, esetenként présház tartozott a plébániához (például Fehéregyháza, Nagyhöflány, Oka). A vizitációban leírt plébániaépületek korábban részben evangélikus prédikátorok otthonai voltak, amelyek a prédikátorok elűzése után lettek a faluba kerülő katolikus pap otthonává. Újjáépítésük ebben az időszakban zajlik, 1651-ben a vizitátor öt esetben is megjegyzi egy-egy épületről, hogy újonnan épült. Többnyire ezek az épületek is két szobával készültek (például Büdöskút, Szentgyörgy, Vulkapordány). Az újjáépítés eredményeit ugyan az 1683as török hadjárat nagyrészt megsemmisítette, de az építőkedvet nem tudta megtörni. 1713-ra sikerül kiheverni a megrázkódtatást. Több adat maradt fenn a szomszédos locsmándi főesperességről (1651, 1674, 1697). A németek és horvátok lakta felső locsmándi kerületben még a kő-zsindely kettős az általánosan uralkodó építőanyag.

6 A magyarok lakta alsó locsmándi esperességben, a vizek világához közeledve megjelenik a tömés vagy vert fal (Süttörön 1781-ben „delutamentum incrustatum", Császárfalu „exluto"). A locsmándi főesperesség plébániái is általában két szobával rendelkeznek, de több egy lakószobás épület is akad (Ligvánd 1674, Peresznye 1697, Gyirót 1697, Bük 1697, Röjtök 1697). Gyirót kapcsán 17143. Például Márcfalva (1651, soproni főesperesség): „domus parochialis ruinosa, tarnen habitabilis, quae aedificatur expensis ecclesiae additis tarnen solitis vecturis a communitate". Szentmargitbánya (1651, soproni főesperesség): „commodisseime aedificata, expensis quidem ecclesiae, sed vecturas addentibus parochianis ". 4. Például Nagymarton: „hypocausta 3, cubiculum 1, cellaria 2, granahum 1, horreum 1, stabillá 2..." 5. Nincs konyha Sajtoskálon 1756-ban: „tota ruinosa, lacera, lignea, periculi incendii (velut culina carens) dietim exposita". 1770-ben két szobával és konyhával épül meg az új plébánia. CP 3., 249. 6. A kő kötőanyagaként egyes adatok szerint agyagot használnak, például Haracsonyban 1781 ben: „ex lapidibus, sed argilla pro cemento exstructa". Hasonló adat a mosoni főesperességbeli Gálos plébániájáról szintén 1781-ből.