Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

FAZEKAS István: Plébániaépület a Kisalföldön a 17-18. században írott források tükrében

ben elítélőleg jegyzi meg a vizitátor, hogy télidőben a pap együtt kényszerül lakni a szolgákkal. Talán nem véletlen, hogy az első három faluban horvátok, az utolsó kettőben magyarok laknak. A 18. századi békés gyarapodás a plébániaépületek nagyságán is viszszatükröződik. Az egyházmegye nyugati felében átlagosnak mondható két szobához csatlakozik egy harmadik is. A század közepéről fennmaradt vizitációk alapján ekkor a plébános kényelmét már két szoba szolgálja, míg a harmadikat a cseléd vagy cselédek lakják. Ha káplán is működik a plébánián, akkor számára vagy a plébános enged át egy szobát, vagy építenek egyet a már meglévő épülethez. Emiatt fordulhat elő az a különös eset, hogy míg a személyzet tágas szobában lakik, addig a káplánnak csak egy cubicellum, szobácska jut.

7 Különösen fényes a nyéki plébánia, ahol 1781-ben a plébánosnak négy szobája van. A két nagyobbat nyáron használja, a két kisebbet pedig télen. Egy szobácska a káplán rendelkezésére áll, egy további pedig a vendégeket várja, egy szoba pedig a személyzeté. Nagyon kevés információ szól a szobák belső kiképzéséről. A kevés közül az egyik legrészletesebb a tűzvész után 1777-ben újjáépített fertőszéplaki plébánia leírása, amely szerint a plébános és a káplán szobáiban fapadló van. A plébános két szobájának mennyezete stukatúrra\ kiképzett („tabulatum vero stokotohzatum"), négy nagy ablak található rajtuk, továbbá mindegyikben van kályha.

8 A 17. században az egyházmegye súlypontja a nyugati részekre esett, híveket és lelkészeket egyaránt a soproni, locsmándi és mosoni főesperességek szolgáltatták. A keleti területeken a katolikus restauráció kibontakozását részint a török jelenléte, részint a lakosság erős protestantizmusa akadályozta. Bár a rábai főesperességben az egyházi földesurak révén mindig jelen maradt a katolicizmus, és Nádasdy Ferenc áttérése után (1643) gyorsan teret nyert, még 1730-ban is csak 13 plébánia működött. A Rábaköz nyugati részekhez viszonyított szegénységét jól jelzi az egyes templomokhoz tartozó klenódiumok szegényessége is. Az 1759-es és az 1766-os vizitáció jól mutatja, hogy az építőanyag megválasztásában a vidék adottságai mennyire fontosak. A rábai főesperesség plébániái nem kőből épültek, a szilárd építőanyagot itt a tégla jelenti, de vannak vert falú, mórtéglábó\ készült, illetve fa és sövényből készült plébániák is.

9 Hasonló építőanyagok jelenlétét látjuk a szintén erősen mocsaras Hanság 7. Például Németkeresztúr 1781: „3 cubicula pro parocho, unum cubiculum pro capellano, sed angustum, cubiculum amplum pro família". 8. „duo cubicula pro parocho, pavimentum ex asseribus, tabulatum vero stokotohzatum, cum 4 magnis fenestris et 2 fornacibus, cubiculum autem capellani aeque honestum asseribus ab infra et superius exponitur cum 1 fenestra, et fornace". MOL P 108 Rep. 80. Fase. J. Nr. 139. et R/c. 9. Az 1

759-es vizitáció 14 adatából hét utal részben vagy egészben téglából épült plébániára. Vert falú volt például Bogyoszló, Mihályi, Rábacsanak plébániája. Szil részben mórtéglából, részben agyaggal betapasztott sövényből készült: „ex tegulis luteis, et non adustis, partim autem ex virgultis luto incrustatis aedificata".