Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

KÜCSÁN József: Sopron északkeleti külvárosának építészeti vizsgálata a 17-18. században

borjak, disznók és libák az istálló szerepére utalnak. Három esetben kisebbnagyobb mennyiségű zsúpszalmát is említenek az ingóságok között. Egyetlen említésünk van a Szt. Mihály utcából, 1691. augusztus 13-i keltezéssel (tehát nem sokkal aratás után), amikor „rendeltetésszerűen" használták a pajtát.

33 A felsorolásban nem szerepel más, mint„ŐO Schöberl Wäz, 44 Schöberl Kohrn, 22 Schöberl Gersten...". A Szt. Mihály-templom környékét ábrázoló, 18. századra keltezett térkép szerint a pajták a telkeket keresztben zárják le, s méretük - alapterületük - vetekszik egy-egy kisebb házéval.

34 Ha a tárolt gabonamennyiséget vesszük alapul, ez teljesen hihető. Fészert („Schupffen") 5 esetben (5,2%) találunk a leltárakban. A felsorolásokból kiderül, hogy a színek alatt zömmel borászati eszközöket (hordó, kád, lajt) tartanak, két esetben prést említenek, egy esetben szekér és más mezőgazdasági eszközök is szerepelnek. A jelekből ítélve a fészerek is a présházak szerepét játsszák, illetve azt egészítik ki - az öt említésből három esetben présház nélküli épületben bukkannak fel. Az érdekesség kedvéért említjük a kunyhó, kaliba jelentésű, „/-/Ufte "elnevezésű helyiséget, amely egy szíjgyártó után maradt 1644-es leltárban fordul elő „In derhüetten im Hoff".

35 A kalibában egy prés, három kocsiláda, néhány bárdolt épületfa, egy tehén és egy borjú vétetett leltárba-jelezve ezzel, hogy a présház-raktár-istálló milyen furcsa szimbiózisa is lehetséges a 17. század közepén, a lekicsinylő „viskó" megjelölés alatt. Mint a bevezetőben említettük, a városnegyed összeírt lakóinak SUSI %-a iparos volt, de műhely említést csak 4 esetben (4,1 %) találtunk. Több leltár van, melyekben egy-egy mesterség szerszámait összefoglaló néven említik és egyösszegben beárazzák, de részletező leírás csak két ízben maradt ránk. Az egyik egy Szt. Mihály utcai kőfaragó műhelyének leltára 1687ből,

36 a másik egy borbélymester 1684-es Balfi utcai leltára,

37 ahol még a borbélyműhelyt is az elegáns „In der Barbier Stuben" megjelöléssel illetik. A padlás, mint tárolóhely 32 esetben (33%) fordul elő, az említések zömében szénát vagy más terményt jelölnek meg ingóságként. De az üres hordótól a mennyezetes ágyig, a rokkától a szemes gabonáig és a kapáig minden előfordul a fellelt tárgyak között. Valószínű tehát az elsődleges raktározási funkciók mellett a lomtár szerep is. Az udvart („Im Hoff"), mint bizonyos ingóságok lelőhelyét 15 esetben (15,5%) rögzítik a leltárak. Ez azért meglepő, mert alkalmanként értékes ingóságok is előfordulnak a szabad ég alatt. Például egy 1680-as Balfi utcai leltár udvaron lévőnek sorol fel egy szekeret, 5 öreg szekérkereket, 4 új vasalatlan kereket, 1 új hátsó tengelyt, 2 ekét és 1 boronát, 1 taposókádat, 1 rézserpenyőt, 4 kapát, 1 kádat. Vagy 1687-ből egy Gazda utcai földműves hagya33. SL Prot. Jud. 1691. 202. 34. SLSvT. 30. 35. SL Stg. Prot. 1644. 11. 36. SL Prot. Jud. 1687. 182-189. 37. SL Prot. Jud. 1683-1684. 264-265.