Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

KÜCSÁN József: Sopron északkeleti külvárosának építészeti vizsgálata a 17-18. században

kis hold szőlő és 11,3 kis hold szántó. (De ha a földműveseknél három, külvárosi körülmények között kiugróan gazdagnak mutatkozó elhalt hagyatékát kiemeltük, az átlagok a következők: 1,7 kis hold szőlő, 6,6 kis hold szántó volt egy-egy birtokos kezén - szinte azonos mennyiségek az iparosbirtokokkal.) Megközelítőleg ezeket az adatokat kapjuk, ha a Gazda utca földműveseinek birtokaiból szám ítunk átlagokat; a szőlőterület 1,6 kis hold, a szántóterület 5,9 kis holdnyi értéket mutat.

2 Pusztán a birtokterületek közel azonossága nem jelenti természetesen a jövedelmek egyenlőségét, hiszen a kézműveseknél az iparűzésből származó jövedelmekkel is számolnunk kell, ami nyilván meghaladta a szerényebb birtokú gazdálkodók esetleges bérmunkából, napszámbérből adódó bevételeit. Az inventáriumok a tárgyalt időszak alatt viszonylag egységes szempontok alapján íródtak. A bevezetőben feltüntetik az elhalt nevét, foglalkozását, rangját, különös tekintettel polgár voltára. Ritkább esetekben a férfiaknál az özvegy keresztnevét, szinte mindig az elhalt nők leltárainál az özvegyen maradt férj nevét és foglalkozását is említik. Megtaláljuk a bevezetőben az árvák nevét, alkalmanként a korábbi házasságokból származókét is, mint potenciális örökösökét. Kiskorúak említésekor gyakorta megnevezik a gyámot, mindig a hivatalosnak számító személyeket és ritkábban a jegyzőt, akik a felvett leltár hitelességéért felelnek. Napra pontos dátum szerepel minden bevezetés kezdetén vagy végén. Az ingatlanok felsorolását a házzal és a telekkel kezdik, megjelölve, hogy egész vagy részházról van-e szó, említik az utcát, amelyben fekszik és legalább egy szomszédot az azonosíthatóság érdekében. A lakóház után a szőlőterület részletező felsorolása következik, pontos területnagyság //órában való meghatározásával, a dűlő vagy szőlőskert megnevezésével és legalább egy szomszéd birtokos - ritkán közismertnek tekinthető tájékozódási pont - megjelölésével. Ezt követi a szántók felsorolása, holdban adják meg a területmértéket, az azonosíthatóság érdekében itt is dűlőnevet és szomszédot jelölnek. A rétek, kaszálók mértékegységeként a „kaszás" megjelölést alkalmazzák, fekvésüket a fenti módon határozzák meg. A ritkán előforduló irtványok, a fás kertek (melyek lehetnek gesztenyések vagy gyümölcsösök), a konyhakertek és a gyakori káposztáskertek felvétele zárja az ingatlanok felsorolását. (Elvétve még üzlethelyiség megjelölése is előfordul az ingatlanok között.) Az ingóságok felsorolása az esetek többségében azon helyiségek funkciójának megjelölésével történik, ahol az adott tárgyakat fellelték. Ezt követi a termények felsorolása, az állatállomány fajta és kor szerinti megjelölése, s a sort a különféle vetések és vetésterületek meghatározása zárja. Az inventárium záró részét képezi az esetleg fellelt készpénz számbavétele, az elhalt követeléseinek és tartozásainak részletező felsorolása. A legtöbb esetben ha van - utolsóként sorolják fel a családi levéltár anyagát, melyben a házas2. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a szőlőbirtokok jóval nagyobb számban fordultak elő a számításba bevont leltárakban. A Balfi utca 34 birtokosa közül 29 polgár bírt szőlővel és csak 17 szántóval, a Gazda utca 21 birtokosa közül mindenki rendelkezett szőlővel, de csak 10 polgárnak volt szántóföldje!