Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

DOMONKOS Ottó: A Kisalföld népi építészetének mesterei (céhes) a 19. század végéig (Vázlat)

Az üvegesek munkájára a középkor óta szükség volt a városokban, a templomok építésénél. A céhek alakulása a területen: Sopron (1626), Győr (1676), kismartoni uradalom (1697), Nyék (uradalmi központ, 1717), Óvár (1728), valamint a csornaiak vegyes céhében 1799-ben neveznek meg üvegeseket.

16 Évszázados gyakorlat volt e szakmában is a vidéki munka (Sopronból még az 1960-as években is heti egy napon rendszeresen járt a környező falvakba Hirschler Rezső mester). Bizonyosra vehető azonban, hogy a későbbiek során egyes asztalosmesterek is végeztek ablaküvegezést. Az inasfelvételi jegyzőkönyvek feldolgozása Sopronban még várat magára. Üveges munkákról csak az 1724-es Sopron megyei árszabás rendelkezik: „Egy olyan üveghnek melyet Huttában egy Garason vésnek ablakban való becsinálásaért ólomjával edgyütt 6 den. Kisebb hasonló materiábul való kit Pindh Scheibnak neveznek párjának be csinálasáért4 den. "

17 Falun ezek a korong alakú, ólommal összefogott üvegek nyilván csak a templomok és talán a plébániaházak ablakaira kerültek. A parasztházakon kisebb méretű síküvegek feltehetően a 18. század végén jelennek meg. Talán céhes jegyzőkönyvekben vagy hagyatéki leltárakban találunk majd erre is nyomokat. A famunkában járatos molnárok, hajómolnárok saját berendezéseik készítésén és karbantartásán túl, potenciálisan a népi építészetben alkalomszerűen részt vevő mesterek közé számíthatók, hiszen százával működtek malmok a táj vizein, de száraz- és szélmalmok is szaporították számukat. Céheik többsége 17. századi, éppen a Kisalföldet átszelő folyók, patakok mentén: Rába, Ikva, Repce molnárai (1613), rábai mesterek (1623), Győr-Sziget (1632), Győr dunai és rábai mesterei (1631), rábaközi molnárok (1641), répcei molnárok (1641), kismartoni uradalom (1701), Óvár (1766), Rajka (1766) és az 1841-ben különvált ikvai molnárok.

18 A kéményseprők a tűzrendészeti szabályok előírásainak, városi és megyei rendeleteknek megfelelően végezték munkájukat városi kerületeikben. Az egyes megyék járásaiban a kőkeményeket voltak kötelesek tisztogatni, ami ellen a tulajdonos nem tiltakozhatott és fizetnie kellett a munkáért. Rész16. Céhkataszter II. i. h. 17. DOMONKOS Ottó 1980. 70. 18. Céhkataszter II. i. h.