Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

LISZKA József: A népi építészet kutatási eredményei a Csallóközben (Település- és kutatástörténeti szemle)

A Kisalföld szlovákiai fele, hasonlóan a Dunától délre elterülő magyarországihoz, több kisebb-nagyobb egységre, tájra tagolódik. Ezek egyike a Csallóköz, melyet északról a Mátyusföld határol, annak déli részén a Vízközzel. A Kisalföld szlovákiai részének keleti fele tulajdonképpen névtelen térség (sem a földrajztudósok, sem az ott élő nép nem tudja megnevezni), s számunkra talán legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnik, ha az egyes folyóvölgyek alapján tagolva Nyitra-, Zsitva- és Garam mentéről beszélünk. A Zsitvaés a Garam mente között északon húzódó peremterületet Cserfáinak mondja a népnyelv. A Garam-torkolat és a Duna térségének szőlőtermesztő falvai a Hegy farok köré csoportosulnak. 1.2. A Csallóköz földrajzilag könnyen behatárolható: az Öreg-Duna és a Kis-Duna által körbezárt sziget. Utóbbi folyóág Pozsony alatt hagyja el a fő áramot, Gutánál a Vággal egyesülve, Vág-Duna néven Komárom mellett tér vissza a fő ágba. A terület déli részén a Duna és a Csiliz folyócska által bezárt, néhány települést magába foglaló, a történeti Győr megyéhez tartozó területét Csilizköznek nevezzük. Inkább közigazgatási, mint földrajzi szemléletet őriz az egykori Pozsony megyéhez tartozó rész Főtáj vagy Felső-Csallóköz, az egykori Komárom megyéhez tartozónak pedig Altáj vagy Alsó-Csallóköz megnevezése.

7 2.1. Mivel mai ismereteink szerint a kisalföldi háztípus a 18. századra érte el „klasszikus" formáját, nem érdektelen megvizsgálni azokat a népmozgásokat, amelyek a térség etnikai képét a kérdéses időszakig alakították. Bár MAKKAI László Csallóköz helyneveinek elemzése alapján megrajzolt településtörténeti vázlatában úgy vélekedik, hogy a tájegység „ősfoglalói a magyarok voltak",

8 ő is elismeri, hogy Komárom térségében számolhatunk bizonyos szláv elemekkel, illetve a Felső-Csallóközben németekkel. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy a legújabb régészeti feltárások tanúsága szerint Komárom környékén még a 9. században is jelentős avar központ létezett. Az itt élő avar tömegek nyilvánvalóan megérték a magyar honfoglalást.

9 Egyes források a honfoglalást követően jelentős besenyő beáramlásról szólnak, s vannak kutatók, akik szerint „a besenyő Csallóköz eredetileg a besenyő Rábaközhöz hasonló, önálló besenyő kiváltságos föld volt".

10 Mások cáfolják ugyan ezeket a vérmes feltételezéseket,

11 annyit azonban mindenképpen igazoltnak tekinthetünk, hogy a tatárjárást megelőző évszázadokban viszonylag jelentős besenyő betelepüléssel is számolhatunk.

12 7. A Csallóköz nevével kapcsolatban feltűnik a Nagy-Csallóköz kifejezés is a Szigetköz jelölő Kis-Csallóköz párjaként (KOSA László-FILEP Antal 1975. 75.). A Főtáj-Föltáj és az Altáj a szigetközi szóhasználatban is fölbukkan (KÓSA László-FILEP Antal 1975. 179.). Vö. PÜSPÖKI NAGY Péter 1989.; VARGA Imre 1989. 7-19. 8. MAKKAI László 1947. 121. 9. TRUGLY Sándor 1985. 37-61. 10. BELITZKY János 1937. 86. 11. KNIEZSA István 1937. 323-337. 12. „A padányi besenyők egy ideig őrizték nyelvüket, bizonyság erre a Bögellő török helységnév, a középkor végét azonban már mint magyarok érték meg." MAKKAI László 1947. 128.