Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

LISZKA József: A népi építészet kutatási eredményei a Csallóközben (Település- és kutatástörténeti szemle)

Pozsony környékén kétségtelenül korábban is, de a tatárjárást követően valamivel nagyobb térségben, szórványosan az Alsó-Csallóközben is települtek le, a német nyelvterület különböző vidékeiről érkezett német jövevények,

13 később - a török veszély elől menekülve - Pozsony környékén, mintegy húsz faluban, különböző helyről érkezett horvátok települtek le, míg Komáromba (s feltehetően a környező falvakba is) szerb telepesek érkeztek.

14 Érsekújvár (1685), majd Buda (1686) visszafoglalása után a Kisalföld északi felére német, morva és szlovák telepesek érkeztek. Ezek közül, csallóközi viszonylatban inkább csak a németek szerepe volt jelentősebb,

15 s a kutatás „csak néhány szlovák telepesről" tud.

16 Csallóköz népe a 18. század végére, de legkésőbb a 19. századra egységesen magyarrá lett (kivételt csupán a Felső-Csallóköz térségében található német telepek népe képez, amely az 1945 utáni erőszakos kitelepítéséig megőrizte német identitását és kétnyelvűségét). Lényegében a sziget kultúrája is egységesült. Ennek az egységesült kultúrának az alapját nyilván a statisztikai fölényben lévő magyar elem alkotta, ám az is kétségtelen, hogy az ide érkező, más nemzetiségű népek, még ha nyelvüket időközben el is veszítették, hozzáadtak valamit a magukéból ehhez a csallóközi népi kultúrához. Mindezt nem árt tudatosítani, ha bármilyen kulturális jelenség gyökereit kutatjuk! (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a 20. század folyamán ismét jelentős népmozgások érték térségünket. Az első Csehszlovák Köztársaság ideje alatt cseh-morva telepesfalvakkal igyekeztek a sziget kompakt magyar jellegét legalább valamennyire fölhígítani. Ehhez járult 1945 után a csehszlovákmagyar lakosságcsere következtében a Csallóközből kitelepített magyar családok kálváriája. Tudvalevő, hogy helyükbe magyarországi szlovák áttelepülők érkeztek. A felső-csallóközi németek nagy részét is kitelepítették, egykori falvaik mára jórészt elszlovákosodtak.) 2.2. Annak ellenére, hogy mára lényegében egyaránt hozzáférhető a Magyar Néprajzi Atlasz és Szlovákia Néprajzi Atlasza is, ezek térképlapjai vajmi keveset segítenek egy ilyen kis tájegység, mint a Csallóköz kulturális határai megállapításában (mindkét atlasz előmunkálatai mindössze öt-öt csallóközi kutatóponton lettek elvégezve, s ezek közül is három azonos volt). Bizonyos jelenségek azonban még így is leolvashatóak a térképlapokról (a szlovákokról kevésbé, de a vele kapcsolatos problémákra még visszatérek), ti. az, hogy a tájegység általában szervesen kapcsolódik a tágan értelmezett pannon térség népi kultúrájához, illetve halványan bizonyos belső tagolódás, pontosabban a Csallóközt is kettészelő, nagyjából észak-déli irányú kulturális határ is felsejlik, s ez mintha a Főtáj (Felső-Csallóköz) és az Altáj (Alsó-Csal13. MAKKAI László 1947. 128.; ZIMMERMANN, Fritz 1980. 14. LISZKA József 1992. 10-12. További irodalommal. 15. ZIMMERMANN, Fritz 1980. 16. MAKKAI László 1947. 128.