Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

LISZKA József: A népi építészet kutatási eredményei a Csallóközben (Település- és kutatástörténeti szemle)

létünket érintő (elsősorban szlovák és cseh) kutatástörténeti eredmények számbavételével

3 lehetek tán a leginkább a kutatás hasznára. 1.1. Trianont megelőzően a Kisalfölddel, mint földrajzi fogalommal nem volt baj,

4 csupán az 1918-as határmegvonások, illetve az azokat követő politikai földrajz avatkozott be a fizikai földrajz szóhasználatába, s a Kisalföldnek a Dunától északra, Csehszlovákiához került területét hol „Szlovák Alföldként", hol „Duna Menti Síkságként" kezdte emlegetni. A cseh és szlovák térképek, földrajzi szakmunkák és tankönyvek éppúgy, mint a magyarok. Nincs itt arra tér és mód, hogy e szóhasználat sajátos útját végigkövessük. Annyi tény, hogy jó hét évtizedes munkával sikerült a magyarországi gyakorlatból is kiirtani az egységes Kisalföld szemléletet.

5 A Kartográfiai Vállalat által 1987-ben harmadik, javított kiadásban megjelentetett Nagy Világatlasz 24. oldalán például a Kisalföld felirat vége a Dunához érve szemérmesen elkanyarodik, míg a Dunától északra fekvő területen csupán a Csallóközt jelölik, az egész területet névtelenül hagyva. Egy szlovák nyelvű általános enciklopédiában olvashatjuk, hogy a Duna Menti Síkság („Podunajská nízina") „szerves folytatódása a Magyar Népköztársaság területén a Kis Alföld" (így, magyarul!) és Ausztria területén a „Kleine Donautiefebene".

6 Talán mondanom sem kell: azzal, hogy „szerves folytatódásról" beszél, tulajdonképpen erőszakkal három részre tagolja a szócikk szerzője az amúgy földrajzilag és kulturálisan is egységes Kisalföldet (ezt még azzal is tetézi, hogy szlovák szövegkörnyezetben magyar, illetve német terminológiát használ!). Mivel egy területről van szó, azt tartanám helyesnek, ha ki-ki a saját nyelvén egységesen nevezné meg az egész tájegységet. 3. Itt meg kell jegyeznem, hogy komoly kutató nem foglalkozott kizárólag a Csallóköz népi építészetével, hanem mindig nagyobb egységekbe ágyazottan (például Kisalföld, szlovákmorva térség, a Duna mellék és a Kárpátok térsége) szóltak a szóbanforgó régió problémáiról is. 4. Mivel a ma is Magyarországhoz tartozó részek körülhatárolása nem képezheti vita tárgyát, ezért most csak a Dunától északra, a mai Szlovákia területén húzódó térség körülírására szorítkozom: „A Kárpátok belső vonulatainak kapcsolata az Alpokkal már egészen megszűnik, e vonulat és az Alpok közé beékelődik egy neogén süllyedek, melyet közönségesen Kisalföldnek, helyesebben Győri-medencének nevezünk (. . .). A Győri-medencét északnyugaton a Ruszti dombsor és a Nyugati-Kárpátok összetöredezett vonulata majdnem egyenes vonalakkal határolja. Északon és északkeleten a két Fátra vonulatai merőlegesen érkeznek a medence peremére, itt a Vág, Nyitra és Zsitva öblözetei bizonytalanná teszik a határt, mert a medence síkja lassan alakul át széles hegyközi völgységekké. Keleten a Garam ,majd az Ipoly mossa az andezithegységek lábát, utóbbi csak éppen a torkolat közelében tud befurakodni a Börzsöny hegységbe..." (PRINZ Gyula 1914. 66.). További adalékként említem, hogy 1918 előtt több évtizeden keresztül jelent meg Érsekújvárott a Kis Magyar Alföld című hetilap. 1938 után történt kísérlet a korábbi szélesebb értelemben vett fogalom visszaállítására. Ennek bizonysága az 1942-ben ugyancsak Érsekújvárott létrehozott Kisalföldkutató Intézet. 5. Az igazsághoz tartozik, hogy a néprajztudományban a helyes szóhasználat vert gyökeret. Vö. KOSA László-FILEP Antal 1975. 129-132. 6. Encyklopédia Slovenska IV. Bratislava 1981. 376. Vö. PÜSPÖKI NAGY Péter 1989. 211219.