Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

KECSKÉS Péter: Kisalföldi épületcsoport a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

11. kép. Az első szoba berendezése a süttöri lakóházban, 1990. (GÁSPÁR Mihály felvétele) náltattak. A család a század elején új bútorokat készíttetett, de a múlt századi festett darabokat is megőrizte. A múzeumi bemutatás során az vezérelt bennünket, hogy az átalakítások egy adott építészeti színvonalát próbáljuk a lehető legközelebb hozni a berendezés még tipikus időszakával. Olyan szinkronitást igyekeztünk kialakítani a századelőn épített tér és a kétgenerációs család életmódja között, ami az átalakulás egyik kistáji jellegzetességét adhatja. Itt a régi és új keretek, technikák még szervesen funkcionálisan együttéltek. Ez a megfelelés 1914 táján alakult ki, s érvényessége 1950 körül szűnt meg. A „modernizált" közös konyha használata mellett az idősebb család a sarokpados hátsó szobában, az 1860 körül készült festett fedeles ágyak tárgyi világában élt (12. kép), de már öntött vaskályhánál melegedtek. Az első szobába a fiatalok fényezett keményfa bútorokat igényeltek és kaptak, az asztalt körbe ülhették, a padlóra rongyszőnyeg került, s néha a svédrendszerű belülfűtős fehér tábláskályhát is használták (11. kép). Meg kell jegyeznünk, hogy a régi és új bútorok és berendezések nagyobb részét helyi iparosok és specialisták állították elő.

17 17. BALÁZS György-SUPPAN Gábor 1980. 1-5.; BALÁZS György-BÍRÓ Ibolya 1983. 1-3.