Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

KECSKÉS Péter: Kisalföldi épületcsoport a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

12. kép. A süttöri lakóház hátsó szobája, 1990. (DEIM Péter felvétele) A rábcakapi lakóháznál az volt a legfontosabb megoldandó kérdés, hogy az építéstől a bontásig egy család kezén megmaradt sárfalú, közel ötven méter hosszú épület építéstörténetét milyen eredménnyel tudjuk feltárni és annak egy fázisát hitelesen bemutatni. A hagyományőrző, evangélikus Erdélyi család a „ház elejét" 1736-ban építette. A kutatás feltárta a második lakóegység tüzelőinek alakulását (13. kép), és az 1825-ös, illetve 1863-as bővítés, hozzáépítés szerepét. A nádfedésű, nyeregtetejű épület a múzeumban úgy jelenik meg, hogy az 1736-1900 közötti időszakra érvényes kutatási anyagot tükrözi. Az első szobában így visszaállítottuk a kívülfűtős, zöldmázas, „madaras" szemeskályhát (18. kép), továbbá az első konyha kiugratott, nyílt tüzelős kemencéje feletti sövényfonatos szabad kéményt. A második lakóegység szabad kéménye alól a kamrába nyúló kemencét, a takaréktűzhelyet és a szobai „újabb" szemeskályhát fűtötték (14. kép).