Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

KECSKÉS Péter: Kisalföldi épületcsoport a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

9. kép. Az ásványi lakóház alaprajza és berendezési terve, 1990. (SABJÁN Tibor rajza) 10. kép. A süttöri lakóház alaprajza és berendezési terve, 1986. (SABJÁN Tibor rajza) lás és szoborfülke látható. Az oromzat félkör és nyolcadkör formájú téglaívekkel díszített. Ezt a formát a helyi építészet a 18. század második fele óta ismeri, s a 20. század első harmadában is alkalmazták. Az egyházi épületek és kastélyok homlokzatformáját „parasztstílusban" a szigetközi területen jelenítették meg először a 19. század közepétől, még hozzáépítés formájában. Később a század végén kistáji elterjedtségűvé vált e homlokzattal szervesen egybeépített tégla lakóház.

16 A Süttörből áttelepített téglafalú lakóház 1825-ben épült, s 1890-re alakult ki az az alaprajzi beosztás, amit a múzeumban láthatunk: szoba-konyhaszoba-kamra-ökör- és lóistálló-tehénistálló-szekérszín (10. kép). A hódfarkú cseréppel fedett, nyeregtetős ház utcai homlokzata vakolatdíszes, a szoborfülkében Szent Flórián kapott helyett. Az oldaltornác pillérei idomtéglából készültek. A jómódú katolikus gazdacsalád 20 hold szántóföldön gazdálkodott, s 1914-re síkmennyezetes szobát alakított ki, a faluban elsők között szüntették meg a szabad kéményes konyhát. Mászókémény alá építették az új kenyérsütő kemencét, mellé igényes lakatosmunkájú rakott tűzhelyet csi16. FILEP Antal 1990. 267-273.