Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

KECSKÉS Péter: Kisalföldi épületcsoport a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

4. kép. Az építmények származási helyei. (SUPPAN Gábor rajza) tervet igényelt. Miközben az elkészült gazdasági rendeltetésű épületek egy része műtárgyraktárként szolgált a szükség szülte körülmények miatt, az építmények másik részét a közönség előtt meg kellett nyitni (1979, 1981, 1986). A muzeológiai és építészeti munkákon kívül tehát a növénytelepítő, restaurátori és közművelődési feladatokat is el kellett látni.

12 A továbbiakban néhány olyan építményről szólunk, amelyek a kisalföldi régészeti, történeti, építészeti és néprajzi irodalomban kevésbé ismertek, vagy amelyek múzeumi kutatása, megőrzése és bemutatása tanulságokkal szolgálhat. Ezek sorrendje: lakóházak, gazdasági és szakrális építmények. A múzeumi „utca" keleti oldalának négy lakóháza zárt, soros beépítésű, egyenes oromfalas vagy keresztfolyosós, illetve keresztszárnyas épületekkel (5-6. kép). A legnagyobb léptékű a mosonszentpéteri lakóház, egy heidebauer gazda mezővárosi szintű, zárt kapus, középfolyosós, tégla épülete. 12. A teljesség igénye nélkül fel kell sorolnunk azok nevét, akik e korszakban huzamosabb ideig, esetleg több témában működtek közre. A tájegység felelős muzeológusa volt BALÁZS György (1978-1981 ) és BÍRÓ Ibolya (1981- ). Több építmény tudományos előkészítésében és berendezésében működött közre: BÍRÓ Friderika, H. CSUKÁS Györgyi, ÉGETŐ Melinda, FLÓRIÁN Mária és KECSKÉS Péter. Tájegységfelelős építész volt BREZNOVITS László (1974-1977) és SUPPAN Gábor (1978-1987), a befejező munkálatokban SZÁLAI András, CSAJBÓK Csaba és BÚZÁS Miklós vett részt. SABJÁN Tibor a tüzelőberendezések és ipari emlékek tervezésében segített. JANOVICH István a restaurátori, KÁLDY Mária a közművelődési munkát irányította. A történeti adatok gyűjtésében részt vett: RASSY Tibor.