Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

KECSKÉS Péter: Kisalföldi épületcsoport a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

KISALFÖLDI ÉPÜLETCSOPORT A SZENTENDREI SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN KECSKÉS PÉTER Az ország központi szabadtéri néprajzi gyűjteményének tervezési kezdetétől a kisalföldi nagytáj - a kistáji különbségek, vallási, nemzetiségi, társadalmi és gazdasági megosztottság ellenére - egységként jelent meg. Egységes igény mutatkozott arra, hogy a történeti, műemlékvédelmi és néprajzi alapkutatásoknak megfelelően

1 olyan településszerkezeti szegmentum, és arra felfűzött 18-19. századi épületállomány valósuljon meg, ami a legjellemzőbb polgárosuló életformákat mutatja be. Ismertetnünk kell azokat a tényezőket, amelyek a néprajzi és építészeti tervezést befolyásolták, illetve meghatározták az 1960-as évek második felében. A Kisalföld északi oldalának, a Csallóköznek szerepeltetésére nem volt lehetőség, - politikai okok miatt. Az érintett megyék nem terveztek regionális szabadtéri múzeumot, s nem alakult ki a helyben megőrzött tájházaknak - a lehetőségeknek és szakmai igényeknek megfelelő - hálózata sem.

2 A Szabadtéri Néprajzi Múzeum vállalta fel a nagytáj építészeti kultúrájának és tárgyi felszereltségének megjelenítését. 1966-ban még négy, utcasorban elhelyezkedő portát tervezett.

3 Az 1967-1969-es időszakban, a terepmunkák hatékonyabbá válásával öt portányi épületállomány áttelepítésével számoltak (1. kép), amiben zsellér- és tőzsérház, „német ház" és kovácsműhely is szerepelt, de taposómalom és harangláb is az igénylistán volt.

4 Az 1970-1974 közötti időszak meghatározó volt a múzeum „kisalföldi tájegységéinek tudományos tervezésében, az épületbontások, illetve áttelepítések kivitelezésében, az építménymásolatok, illetve rekonstrukciók rögzí1. FILEP Antal 1970. és FILEP Antal 1990. (további irodalommal). 2. Az azóta Fertőszéplak, Táp, Tényő és Kópháza helységekben megvalósult tájházak sem adják a nagytáj értékeinek keresztmetszetét. 3. A hivatkozott épületek: lébényi paticsfalú és levéli kisnemesi lakóház, továbbá két kapuvári épület: barokkos oromzatú lakóház és kékfestő műhely (BALASSA M. Iván 1989. 34.). 4. KECSKÉS Péter 1980. 38-41.