Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

K. Csilléry Klára: Stíluskorszakok a Dél-Dunántúl népi építészetében

2. kép. Talpasház., Kiskorpád (Somogy m.). JANKÓ János felv., I.ájk. (Néprajzi Múzeum Fotótára) Vajon a már az Árpád-korban feltehető kontyos tető

5 mellett mikor jelenhetett meg a dél-dunántúli talpasházakon az esztétikai értéküket oly igen emelő csonkakontyos tetőforma? Igaz, Magyarországon - az ekként kialakított közelmúltbeli épülthomlokzatoknak az alapján - ennek az elterjedése csupán 19. századi jelenségnek látszik,

6 de a Dél-Dunántúlon ez a tetőmegoldás mindenképpen korábbi kell, hogy legyen. Már az 1810-es évszámú páprádi házat is ilyennel látták el (1. kép), nemkülönben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum részére megszerzett, 1833-ban épült muraszemenyeit (Zala m.).

7 A terjedés kezdeteinek pontosabb behatárolását a későbbi idevágó kutatásokra kell hagyni, mindamellett emlékeztetni szeretnék itt a szomszédos országokból néhány meggondolkoztató, analógiát kínáló megállapításra. Csehszlovákiára nézve például a csonkakontyos tetők falun való elterjedésének kezdeteit a 16. századra feltételezi a kutatás, előzményként hivatkozva ezen terület gótikus kori városi házaira és váraira, pontosabban ezek képi megjelenítésére.

8 A példaként szolgálhatott épületekre számos adalék említ5. Erre a lehetőségre figyelmeztet BARABÁS Jenő, lásd: BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 16. 6. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 132.; GILYÉN Nándor 1985. 155. 7. ZENTAI Tünde 1980. 94. lap, 28. kép 8. FROLEC, Václav - VAREKA, Josef 1983. 83.