Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

K. Csilléry Klára: Stíluskorszakok a Dél-Dunántúl népi építészetében

hető a német területről, így azok a házak, amelyek Wolfgang Katzheimer egy Bamberget 1490 körül megörökítő képrészletén láthatók,

9 illetve hozzánk közelebb eső vidékről hozva a példát, azok a házak, amelyeket a Bécshez közeli mezőváros, Stockerau utcám mutat Hans Part 1489-92 között festett táblaképének részlete.

10 Németországban a 16. századdal kezdődően eredetiben fennmaradt parasztházakkal is dokumentálható az, hogy az ilyenféle városi mintákat követve, a parasztok körében is kedveltté vált a reprezentatív homlokzatkiképzésre, feliratok és datálás elhelyezésére kiváló lehetőséget nyújtó csonkakontyos tető.

11 Hozzáteszem, hogy csonkakontyos tetejű parasztházakra Franciaországból és Flandriából már az előző század elejétől kezdve idézhető adat,

12 így például 1457-ből René d'Anjou allegorikus költeményének, a Szív könyvének a miniatúrái között.

13 Mindezeknek az ismeretében elgondolkodtató, hogy a magyarországi várakat és városokat bemutató, Georg Hoefnagel (1542-1600) neve alatt ismert 16. századi metszeteken is fel-feltűnnek a várak alján, városfalakon kívüli területeken egyes csonkakontyos házak, így Pozsony 1588-ban közreadott képén, majd a későbbiek közül a Kassát, Tafát, Nagysárost, Drégelypalánkot és Nagyváradot bemutató lapon.

14 Igaz, ezeknek az ábrázolásoknak éppen a környezet és benne a lakóépületek a legkevésbé hiteles része. A sokszor csupán kevés idővel rendelkező rajzoló, aki gyakran a harcoló seregekkel kényszerült együtthaladni, csak az azonosításhoz szükséges részletek, várak, középületek, várfalak esetében törekedett pontosságra, a házaknál viszont sebtében odavetett vázlatokra, netán pusztán az emlékezetére hagyatkozott, amikor utólag a rajzot letisztázta.

15 De ne feledjük, hogy városokból eredeti, 16-17. századi csonkakontyos tetejű házak is fennmaradtak, így a 16. századból kézműves ház Kézsmárkon.

m A dél-dunántúli talpasházak leglátványosabb dísze a tornác. Ez a stíluselem is késő középkori eredetű. SZABÓ István szerint a gazdag parasztoknál ekkoriban már "a ház elejéhez itt-ott tornácfélék épültek".

17 Noha ő, a középkori magyarországi parasztság talán legjobb ismerője, sajnos ezt a kijelentését nem támasztja alá adattal, az állítását mégis el kell fogadnunk - ezt teszi GILYÉN Nándor is.

18 Analógiákat keresve a szomszédságban, már a 14-15. század fordulójától találni parasztház faoszlop tartotta oldaltornácára ábrázolást, nevezetesen az egykori Dél-Tirolban, Trient (ma: Trento) püspöki várának a hónapokat megjelenítő freskóciklusán, a földművesek július havi munkáját megidéző részletnél (3. kép). Ugyancsak Dél-Tirolból parasztház homlokzatán végigfu9. Szt. Kunigunda tűzpróbája. Bamberg, Galerie. 10. A Babenberg-ház családfája (I. Henrik herceg). Klosterneuburg, Stiftssammlungen 11. BAUMGARTEN, Karl 1980. 73-75. 12. HANSEN, Wilhelm 1984. 17., 23-25., 27., 71., 106. és 261. lap 13. Bécs, Österreichische Nationalbibliothek 14. RÓZSA György 1955. II., IX., XII., XV-XVII. tábla 15. RÓZSA György 1955. 7. 16. KOVACEVIÔOVA, Soha 1989. 6. kép 17. SZABÓ István 1969. 42. 18. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 135.