Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Barabás Jenő: Népi építészeti régiók a Dunántúlon

1. kályha (és av.) 2. banyakályha 3. dórikályha 4. banyakemence 5. siskakemence 7. kép. A szobai tüzelő elnevezései (224. t.) megoldás képtelenség, mert áttekinthetetlen vonalak halmazát kapjuk, amelyek között képtelenség eligazodni. De ez az út elvileg is megkérdőjelezhető, mert igen különféle korú és fajtájú elemek közé tennénk egyenlőségi jelet. így a hasonló térszerkezetet mutató térképekből teszünk néhányat egymás fölé, s próbálunk szabályosságokat keresni. Tudomásom szerint senki sem figyelt fel ezideicj a Sió határvonal jelentőségére, pedig ez egy sor esetben megfigyelhető. Igy pl. a szelement alátámasztó ágas alkalmazás dél fele nem lépi át a csatornát (228. t.). Ugyanígy az ereszalja pitar neve (248. t.), a kemence tetején való főzés (239. t.), a rakott sárfal (221. t.) esetén is határvonal. Csak a folyó felső szakaszán jelentkezik elválasztó jellege a füstelvezetés és (238. t.) az alaprajz (237. t.) esetén, de több ízben megfigyelhető némileg elmosódottabb határsáv. Bizonyos azonosságok megfigyelhetők Baranya, Dél-Somogy, Dél-Tolna esetében, ha némelyike csupán csak terminológia jellegű is, mint pl. a vórógerenda és a meny-