Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Balassa M. Iván: A magyar népi építkezés terminológiájának vizsgálata

4. kép. A hé-, hi-, stb. 'padlás' megnevezés elterjedése - MNYA 199. térkép nyomán gerenda

27 nyilvánvalóan kapcsolódik az előbbi megnevezésekhez, s így elterjedésük egy olyan foltot mutat, mely áthúzódik a Duna-Tisza közére is. Az épület hosszanti falán vagy ugyanilyen irányban a mennyezetgerendák végén fekvő gerenda gyakoribb nevét - a sárgerendán kívül - feltüntető térkép

28 egyik sajátosságáról már szóltam. A Magyar Nyelv Atlasz alapján a sárgerenda megnevezés nyugati határa a nagyjából Kapuvár-Barcs között húzható vonal.

29 A koszorú előfordulása ezt kelet felé helyenként átlépi, de ismerve az ilyen elhatárolások pontosságát, általánosítva egybeesőnek ítélhető meg. A Dunántúl déli részén a tetőszerkezetnek ezt az elemét varró, vorógerendának nevezik. Ez a terminus az Ormánságban, Drávaközben, a tolnai 27. A fiók a fi kicsinyítő képzőbokorral toldalékolt változata. 28. MNA 232. 29. MNYA 197.