Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)
Balassa M. Iván: A magyar népi építkezés terminológiájának vizsgálata
fekvő község, Báránd építésztének kapcsolódását vizsgáltam, egyebek mellett a tető folyógerenda, majorpang és fedélfa megnevezései azt bizonyították, hogy a település nem a Sárréthez, hanem a Nagykunsághoz kötődik. 22 A felföldi tüzelőberendezések vizsgálatánál - hogy a jelenségek elhatárolására is hozzak példát - a szobában lévő belülfűtős kemence és a ferde, illetve függőleges irányulású füstelvezetője nemcsak formailag tér el egymástól, amit csak bonyolult fejlődésmenet-magyarázatokkal lehet összefüggésbe hozni, hanem eltérő a tüzelőberendezések terminusegyüttese is. Nyugaton a tűzpad, szapha, kürtő, cseresznyeg, keleten ezzel szemben a kabola, tőc/tőcik megnevezések jellemzik a kemencét. 23 A Dunántúl tájilag, népi építészetében, és ezzel nyilvánvaló összefüggésben terminológiailag is erősen tagolt. A terminusok, még inkább a terminusegyüttesek terén pedig sokszor kaotikusnak tűnik a kép. A Magyar Néprajzi Atlasz három térképe is foglalkozik a födém- és a tetőszerkezet egyes elemeinek megnevezésével, ezt szerencsésen egészíti ki a Magyar Nyelv Atlasz néhány lapja is. 24 Így az eddigiek szemléltetéseként a belőlük levonható tanulságokat veszem számba. A mennyezetgerendák jellegzetesebb nevét 25 feldolgozó térkép a Dunántúlon a fő-, fi-, fűgerenda, a kötő, kötés, kötő-, átkötőgerenda, általkötő, összekötőgerenda, a keresztgerenda, keresztfa, a fiókgerenda és végül az általgerenda, általfa, átvető, általvető, átaltartó megnevezések használatát mutatja. Nyugaton jól elváló területen a kötő-gerenda és különféle alakváltozatai használatosak, ugyanez a Dunától északra is feltűnik. Elterjedésterületén a szemléletileg azonos keresztgerenda is előfordul, sőt ezen az alapon a nyugati peremen szórványosan felbukkanó általgerenda is esetleg ide sorolható, hiszen mindegyik esetben az épülethez, vagy a helyiséghez viszonyítva nevezik meg a födém ezen elemét. így viszont egy olyan elterjedést figyelhetünk meg, melynek keleti határa a Mura drávai torkolata és a Dunakanyar között húzható, a Dunántúlt délnyugat-északkelet irányban átszelő vonal. A Balatontól délre a fő-, fi- fűgerenda megnevezés járja. Az Atlasz a megnevezések között elsőként a fó'-t adja meg, ezzel sajnos azt a látszatot kelti, hogy a többi ennek alakváltozata. Pedig hangtanilag a //-gerenda lehetett a kiindulás, ennek labializációjával alakult ki a fű-, ezt követően pedig nyíltabbá válással a fó'-gerenda, mint ahogyan ez a gyingy>gyüngy>gyöngy esetében is történt. Figyelemreméltó, hogy a i>ű fejlődés egyik góca feltehetően a Dráva-torok vidéke lehetett. 26 Mindebből az is következik, hogy a fiók22. BALASSA M. Iván 1985b. 47-48. 23. BALASSA M. Iván 1985a. 144. kk.; újabban a kemence alapépítményének sur és kocik megnevezésével SABJÁN Tibor 1989. 347-356. foglalkozott. 24. MNA 229., 231., 232., MNYA 196., 197., 198., 199. 25. MNA 231. 26. BÁRCZI Géza 1963. 131-132. Az adatok megbízthatatlansága miatt - jobbára nem nyelvészek, vagy ilyen ismeretekkel rendelkezők voltak a gyűjtők - rendkívül nehéz a magánhangzók rövid és hosszú változatának elkülönítése, ezért itt ettől el kellett tekintenem. A fi-gerenda elterjedésének részletes adatsorát a tö-gerenóánál Id. UMTSZ 2. 510.
