Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Balassa M. Iván: A magyar népi építkezés terminológiájának vizsgálata

3. kép. A szarufa, szarufapár neve 1900 körül - MNA 229. térkép nyomán a Honfoglalás előtti átvétel mellett szól, mint ahogyan az is, hogy a terminus az egész magyar nyelvterületen ismert. A terminusegyüttesek vizsgálata tehát ilyen kérdésekben is támpontot szolgáltathat. Ha nem elszigetelten, hanem együttesükben vizsgáljuk a megnevezéseket, etimológiai sajátosságok is nyilvánvalóvá válnak. Például az, hogy a pitvari nagy valószínűséggel több irányból, esetleg eltérő időkben vettük át. Egyébként nehezen lenne érthető, hogy a megnevezés a Dunántúl egy részén miért 'ereszalja', a Felföldön 'bejárati helyiség', az Alföldön pedig 'konyha', 'a konyha előtere' jelentésű, hiszen a két utóbbi még lehet összefüggésben egymással, de az első jelentés semmiképpen sem.

21 A terminusegyüttesek vizsgálata egy-egy terület népi építkezése kapcsolódásának megállapítására, vagy jelenségek elhatárolására is alkalmas. Az előbbire saját kutatásaimban jó példa, hogy mikor egy, a bihari Sárrét szélén 21. Részletesen ld. BALASSA M. Iván 1989. 73. kk.