Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Barabás Jenő: Népi építészeti régiók a Dunántúlon

szának vidékét, az Ipolyig.

8 Miután az egyes építészeti elemek ritkán adnak élesen elhatárolódó zónákat, a határvonalak meghúzásában van némi bizonytalanság, szubjektivitás, de ez már csak csekély területi eltolódást jelent, s egy átfogóbb rendszerben elhanyagolható körülmény. Azt kell még megemlíteni, hogy mivel az MNA időrögzítése általában 1900 körül 1-1 évtized, következtetéseink, megállapításaink erre az időpontra érvényesek - ha külön nem szólunk róla. Az építőanyag tekintetében az MNA nem hozott ugyan jelentős meglepetést, viszont pontosan rögzítette valamennyi falféle előfordulását, valamint a domináns változatok elterjedésterületét. A 221. lapon FÜZES Endre bemutatja, hogy érdemes volt az uralkodó változatok kiemelése, hisz a 222-226. lapok bizonyítják, hogy nincs olyan település, ahol kizárólag egyetlen falfélét ismertek volna. Kőépítkezés a Bakony-Balatonfelvidéken viszonylag nagyobb területen elterjedt, másutt (Kőszeg, Pécs körzete) előfordulása szórtabb. A kőalap azonban a Dunántúl északi harmadában, s a Mecsek körzetében gyakori. A boronafal jellegzetes területe a Délnyugat-Dunántúl, nagyjából a FelsőőrKeszthely-Csurgó vonallal zárva. A Dunántúl legnagyobb részén azonban a tömésfal uralkodik, így is hívják mindenütt, kivéve egy elég széles Alsó-Dráva menti sávot, ahol viszont már a vályog az uralkodó falféle. A vályog jelentős még a Szigetköz és Csallóköz nagy részén egy nem nagy térségben. Komárom, Esztergom és Fejér megyékben viszont meglepően nagy a rakott sárfal jelentősége. Sajnos a talpas-vázas szerkezetű épületek elterjedéséről nem készült térkép. A tetőszerkezet elemei közül néhány határozott elterjedési körzetbe rendeződött. így a legfontosabb talán az, hogy a Csurgó-Nagyatád-KaposvárDombóvár-Szekszárd vonaltól délre nincs semmi emléke a sze/eme/inek, ollólábnak vagy ágasnak. További kutatásnak kellene tisztázni, hogy itt egyáltalán volt-e szelemenes tető, s ha igen, akkor mi tűnt el.

9 Inkább építéstechnikai, mint térszerkezeti tanulsága van annak, hogy a csüngős szarufa 8. A következő térképek izoglosszáit készítettük el: 221. t. FÜZES Endre: Uralkodó falfélék lakóházaknál 1900 körül (50% vagy több); 224. t. FÜZES Endre: A boronafal és a nádfal előfordulása 1900 körül; 226. t. FÜZES Endre: A kő felhasználása lakóházaknál 1900 körül; 227. t. BARABÁS Jenő: A szelemenes tető ismeretének és készítésének időszakai; 228. t. BARABÁS Jenő: A szelemen tartója 1900 körül; 229. t. BARABÁS Jenő: A szarufa, szarufapár neve 1900 körül; 230. t. BARABÁS Jenő: A szarufa alsó alátámasztásának gyakoribb módjai 1900 körül;'231 .t. BARABÁS Jenő: Az épület hosszanti falán vagy ugyanilyen irányban a mennyezetgerendák végén fekvő gerenda gyakoribb neve (a sárgagerendán kívül); 233. t. FÜZES Endre: A gyakoribb tetőfedési anyagok és technikák lakóházaknál 1900 körül; 234. t. FÜZES Endre: A szalma- és nádtető (A), illetve egyes részeinek (B) néhány jellegzetesebb neve; 237. t. BARABÁS Jenő: A lakóház főbb alaprajztípusai 1900 körül; 238. t. BARABÁS Jenő: A lakóház füstelvezetése 1900 körül; 239. t. BARABÁS Jenő: Főzőhelyek a 19. század utolsó évtizedeinek házaiban; 241. t. BARABÁS Jenő: A kemence elhelyezkedése a lakóházban a 19. század utolsó évtizedeiben; 242. t. BARABÁS Jenő: A lakószoba tüzelője 1900 körül; 243. t. BARABÁS Jenő: A szobai és konyhai kemencék fontosabb változatai 1900 körül ; 244. t. BARABÁS Jenő: A szobai tüzelő elnevezései ; 248. t. BARABÁS Jenő: A tornác és ereszalja jellegzetesebb neve; 252. t. FÜZES Endre: Hagyományos házoromtípusok a 20. század első felében. 9. GARAY Ákosnál 1911. sincs nyoma.