Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Zarko Spanicek: Az otoki szárazmalom Vinkovác mellett

6. kép. A malomszerkezet része: a nagyorsó kibillentésére szolgáló "gerendahasíték" A szárazmalom korára nem utalnak hiteles adatok, de valószínűleg a 19. század elején keletkezett. A szoba mennyezetgerendájára, az ún. "tetiva"-ra (mestergerenda) az 1863-as, az orsóra pedig az 1891-es évszámokat vésték. A szárazmalom mégis régebbi mindkét időpontnál. Az orsóra vésett évszám ugyanis annak legutolsó működtetési idejét jelzi, a gerendára pedig az építmény készítésének időpontját vésték, amely felváltotta a régebbi, sárral tapasztott, öreg faházat. A sátorbodé faoszlopokon álló, ácsolt deszkafedeles építmény volt eredetileg. A népi építészet szájhagyománya szerint a szárazmalmoknak minden szerkezeti elemét fából ácsolták, kiváló szakmai ácstudással. Alapjaiban egyszerűen megszerkesztett építmények voltak ezek, amelyeknek hajtó- és át-