Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Zarko Spanicek: Az otoki szárazmalom Vinkovác mellett

7. kép. Rátekintés a "malomkerékre" és a "kisorsóra" vivő berendezései alig különböztek egymástól. A malomkerék meghajtóerejét a malomkő orsójára egyedül a fogak-orsópálcák útján vitték át. Ami elbűvölő a szárazmalom kialakításában, azt az aprólékosan precíz, pontos kidolgozás jelenti. A lovak be- és kivezetésekor, a nehézkes és súlyos malomkerékkel együtt forgó nagyorsó visszabillentését minden erőfeszítés nélkül, a szabályos forgáshoz elengedhetetlen egyensúly biztosította. A tehetség és lelemény világosan megmutatkozik a szárazmalom minél gazdaságosabb kihasználására való törekvésben is. Ezekben nemcsak gabonát, hanem sót őröltek és lóheremagot is hántoltak. Az otokiak az I. világháborúig évente egy alkalommal kapták a sót Vinkovácról, a falu lélekszámának arányában, juttatásként. Ez a "haszonélvezeti jog" értelmében járt nekik. A sót nagy rögökben kapták, amelyeket előbb