Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Zarko Spanicek: Az otoki szárazmalom Vinkovác mellett

5. kép. "Nagyorsó". Talpazatáról utólag eltávolították a "nagyágyat" Amikor lovakkal vontattak, a "szárazmalmot meg kellett emelni", azaz a nagykereket el kellett billenteni a sátorbodé bejáratával ellentétes irányba. A felső részben a nagyorsó csapja egy gerendaközbe került, a gerendaközt tengelyes facsappal zárták el, a facsap (csapófa) egyik végére kötelet kötöttek. Amikor a csapófát a kötéllel megemelték, a nagyorsó csapja belecsúszott a gerendaközbe, és a kerék elbillent. Ekkor vezették be a lovakat, a nagyorsó és a kerék visszabillent, majd utána a csappal a nagyorsót beleékelték a csapágyba. Amikor a lovak megmozdították a kereket, annak fogai forgatni kezdték a kisorsó pálcáit, ennek mozgása áttevődött a felső malomkőre. Ezzel végezték az őrlést.