Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Zarko Spanicek: Az otoki szárazmalom Vinkovác mellett

3. kép. A szárazmalom molnárlakásának szobabelsője keréktalpívek sora alkotja, melyekbe kívülről gyertyánfa-csapok, úgynevezett fogak ékelődnek. így a kerékszerkezet külsejére és funkciójára nézve fogaskerék formájú. A vízszintes és ferde gerendaszerkezettel a kerék összekapcsolódik egy központi kerek oszloppal, az "orsóval", amelyet "nagy or sónak" is neveznek (főtengely). Őrlés közben ez saját tengelye körül forog. Az orsó alatt van az "ágy", a "nagyágy" (medve), amely négy darab négyzetesen elhelyezett, faragott gerendából áll. Mérete 120x120 cm. A két gerendán keresztül a faragott csapágyba pallót helyeztek, abba a malomvas (zapka), a vascsésze került, és ebben forgatták a nagyorsó vastengelyét. Ezért a vascsészében mindig kellett lennie olajnak. A kerék forgása közvetlenül a kisorsót hajtotta meg, melynek a vastengelye áthaladt az alsó, rögzített malomkövön, behatolt a felsőbe és azt forgatta. Azzal együtt forgatta a keresztvas at (vastüske: "senj"), amely a kisorsó tengelyére támaszkodott. A kisorsót két fából