Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)
Zarko Spanicek: Az otoki szárazmalom Vinkovác mellett
század első felének kimutatásai alapján az derül ki, hogy nem gyakori a helységnévből vagy foglalkozásból eredő személynév. 8 Az ilyen családnevek közvetlenül bizonyítják a származás helyét, a foglalkozást, mesterséget, amelyek ezen a vidéken hosszú ideig megvoltak. Ebből a szempontból külön érdekességnek számít az eszéki lakosság 1737. évi összeírása és annak vagyoni kimutatása. A felsorolt 70 vezetéknévből 28 mesterségből és foglalkozásból ered. A leggyakoribban a kovács (Kovaz, Kovacsevics), a fazekas (loncar: Lonczariz, Loncar, Lonzaroviz), abocsksoros (opancar: Oppanczar, Opanchar) és a kocsis (kolar: Kollár, Kollarics) foglalkozásokból származnak. Említésre került még két személy Vodenicsar (Vízimalmos) vezetéknévvel. 9 Szembetűnő, hogy a szárazmalom szóból nem származott vezetéknév, és fény derült arra is, hogy a leggyakoribb vezetéknevek a legősibb és legelterjedtebb mesterségekből erednek. Ugyanebben a kimutatásban szerepel egy szárazmalom is (Roßmühle), mint a tvrdei Johannes Heyl, pékmester tulajdona, emellett volt még több társtulajdont képező vízimalom a Dráván, melyek közül kettőt tájszóval jegyeztek be "kladarica" (cölöpös vízimalom), (Kladarichamühl) néven. A folyami vízimalmok működtetése nagy mértékben függőt a vízrajzi-időjárási viszonyoktól és az évszakoktól. Szárazság idején, alacsonyabb vízállás mellett működésük szünetelt vagy teljesen megszűnt. Néhány patakmalomról az áll a feljegyzésben, hogy csak esős időszakban működnek („. . . guae solum pluvioso tempore molire possunt".). 10 Az esős időszakok beálltával azonban a fellazult talajú utakon a Száván és Dráván működő nagyobb vízimalmok megközelítése lovaskocsikkal nagyon megnehezült, néha szinte lehetetlenné vált. Télen, a befagyott folyók és patakok nem biztosították a vízimalmoknak a hajtóerőt, ezért olyan malmok iránt nőtt meg az igény, amelyek nem függenek természeti viszonyoktól. Ilyen lehetőséget valójában a szárazmalom biztosított, amely bármikor működtethető volt. A falusi gazdaságoknak szárazmalommal való ellátásához nagyban hozzájárult a katonai hatóság a katonai határőrvidékeken a 18. században. Legfőbb előfordulási helyük ezeknek a malmoknak Zupanja és Vinkovác környéke volt, de volt belőlük nyugatabbra is a Száva mentén. Egy szárazmalom malomházának (járgányosház) maradványairól vannak feljegyzések Nova Gradiskaból (12. kép.). Annak okai, hogy a katonai hatóságok elrendelték a szárazmalmok építését, a Száva forgalmának és az árveszély csökkentésének szándékában keresendők. A nagy számú vízimalom gátjai és zsilipjei a környék szántóföldjeinek árvízveszélyét fokozták a folyók magas vízállása idején. Ezért a 7. folyamezred parancsnoka, Dönhof ezredes 1765-ben a katonai század parancsnokainak elrendelte a szárazmalmok építését és a patakmal8. Például: Vukovaracz, Szomboracz, Valpovaz, Nassiczanin stb. továbbá: Csurcsia, Kovács, Szkelar, Kovachich, Kerznar, Meszar, Szedlar, Mlinar, Csobanin. lásd ehhez: MA2URAN, Ive 1988. és MAZURAN, Ive 1982-83. 9. MA2URAN, Ive 1982-83. 10. MA2URAN, Ive 1966. 62., 66.
