Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Zarko Spanicek: Az otoki szárazmalom Vinkovác mellett

mok lebontását.

11 A parancsot azonban nem hajtották végre azonnal, mert könnyebb volt a meglévő vízimalmokat működtetni, mint szárazmalmokat felépíteni, amelyek építése nehézségekbe ütközött és fáradságot jelentett. Ezért 1786-ban a főparancsnokság újabb rendeletet adott ki a vízimalmok lebontására. Ettől az időponttól indult meg a szárazmalmok intenzív építése.

12 A társadalom fejlődésének következtében a 18. század második felében felgyorsult a hajóforgalom és a kereskedelem a Száván, a vízimalmok sokasága viszont akadályává vált mindezeknek. Ebben az időszakban és a 19. század elején csökkentik a számukat, a megmaradtaknak kijelölik a helyét, míg a patakmalmok teljesen eltűnnek Kelet-Szlavóniában.

13 Egyidejűleg megindul a szárazmalmok felépítésére való ösztönzés, amit elősegít a 3-6 évig terjedő malomadó-mentességre vonatkozó javaslat, valamint az építéshez szükséges ingyenes faanyaggal való ellátás.

14 Mindezekből egyértelműen kitűnik, hogy a szárazmalomra való áttérésre nemcsak a vízi hajtóerőtől való függetlenedés okán került sor, hanem a patakmalmok és vízimalmok helyettesítése miatt is, melyeknek száma a Száva folyón jelentősen megcsappant. A 19. században a vízimalmok száma a korábbinak 50 százalékára csökkent.

15 A 19. század közepétől Szlavóniában elkezdődik a gőzmalmok építése.

16 Megállapítható tehát, hogy a 18. század végétől közel egy évszázadon át Szlavónia délkeleti vidéke falusi gazdaságainak legjelentősebb malomtípusává a szárazmalom vált. Szlavónia katonai határőrvidékeiről fennmaradt statisztikai adatok a 19. század elejéről 792 malmot említenek, ebből 546 a patakokon, 125 a Száván és 21 a Dunán található. A szárazmalmok száma ekkor még csupán 112.

17 Némely falu közismert volt arról, hogy szárazmalmai all. világháborúig megmaradtak. Éupanja vidékén, Strosinci és Vrbnja falvakban valaha 5 szárazmalom volt. A Vinkovác melletti Ótok faluban a legutóbbi háború után is működött még 6 ilyen. Az egész vidéken azonban mára már csupán egy malom maradt meg, ez az otoki Tomasevic-malom, amely a 6 közül a legrégibb volt. Erről kívánok bővebben beszélni.

18 11. VIRC, Zlatko 1985. 135. 12. VIRC, Zlatko 1985. 135. és 139. 13. T KA LAC, Krunoslav 1973. 18-19. 14. T KA LAC, Krunoslav 1973. 19. 15. TKALAC, Krunoslav 1973. 20. 16. 1846-ban épült az első gőzmalom Vokovácon, 1864-ben Eszéken, Viroviticán és Nustrán. lásd ehhez: BlCANlC, Rudolf 1951. 413. 17. BlCANlC, Rudolf 1951.404. 18. Erről az otoki szárazmalomról a legtöbb adat Pera Lombarocictól (1902) való, aki ennek egykori főtutora volt. Élemedett kora ellenére az adatközlő nagyon világosan és szabatosan fejezte ki mondanivalóját. Az anyag többszöri találkozás kapcsán került lejegyzésre. A lényeges részletekre vonatkozó kérdések több alkalommal is megismétlődtek több hetes és hónapos időbeni kihagyások után. Az úgynevezett Franjkovi malomról későbbiek a közlések, amiket annak egykori tutora, Martin Lombarovic mondott el (szül.: 1912-ben). Ez a társtulajdonosi viszonyok összes alapvető részleteinek kérdésében megegyezik a leírt adatokkal.