Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Zarko Spanicek: Az otoki szárazmalom Vinkovác mellett

termesztés fellendülése. így a vízimalmok nem bizonyultak elegendőnek, és hátrányaik kiküszöbölése végett újfajta malmokat, elsősorban szárazmalmokat kellett készíteni. Történtek említések szélmalmokkal való kísérletekre is. TAUBE, F. W. az 1776 és 1777-ben történt szlavóniai utazásai kapcsán kimondottan arra utalt, hogy csupán egy ilyen létezik Dakovónál

2

, de olyan állítások is napvilágot láttak, hogy szélmalmok a 18. században Vinkovácon is voltak.

3 Az elégtelen szélenergia miatt azonban Szlavóniában ezek a malmok gyorsan eltűntek. A lóvontatással működtetett szárazmalmok a szárazföldön épültek, ahonnan nevük is ered. Ilyen malmok már valamikor az ókorban is léteztek. A régi Rómában állati erővel őrölték a gabonát. Az alsó, kúp alakú kövön forgott a homokóra alakú felső kő, amelybe beleillesztették a szamár befogására szolgáló rudat.

4 Ilyen közvetlen meghajtású malmokat, valójában kézimalmokat (malomkövek) Pompejiben is találtak, de rábukkantak ilyenekre a Római Birodalom egyéb tartományaiban is. A szlavón szárazmalmok eredetének és korának kérdésére jelen pillanatban nem adható végleges válasz. A legelső említések Szlavónia török uralom alóli felszabadulásának idejéből, 1698-ból, a Carrafa-bizottság - amely a Szlavón Kamarai Hivatal közigazgatásának bevezetésével és megszervezésével foglalkozott - jelentéseiből származnak. Nem volt meghatározva ezekben, hogy a szárazmalmok (Landmühlen) hol helyezkedtek el, csak az éves bérszabályozás kapcsán történt említésük.

5 A Szlavóniai Kamara kimutatásaiban az 1698 és 1702-es években a települések mellett a malmok is szerepeltek, de ezek mind vízimalmok voltak, a szárazmaimokról említés sem történt bennük. Lehetséges, hogy ilyenek már léteztek Vinkovác és Zupanja környékén, de Szlavónia ezen részéről még nem készült kimutatás, mivel a Szerémségben a török háború kimenetele bizonytalan volt még ebben az időben.

6 Arról, hogy szárazmalmok vagy hasonló malmok lehettek ezen a vidéken a török hódoltság idején, bizonyítékul szolgál CSELEBI, Evlija írása a 17. századból, amely arról szól, hogy Belgrádban hatszáz malom van, amelyeket lovak vontatnak és a Dunán vízimalom található. Ezek mindegyikében fehérbúzát őrölnek.

7 Alapjában véve feltételezhető, hogy a szárazmalmok Szlavóniába a 17. század végén és a 18. század első felében kerültek, a török hódoltság következtében kihalt lakosság helyére betelepült nagy számú bevándorlókkal együtt. Az 1698-as és 1702-es években a malmok nemcsak nem szerepeltek az írásos kimutatásokban, de olyan felsorolt személynevek sem találhatók a leírásokban, amelyek ilyen malmok neveiből erednének (pl. Suvacar, Suvacija). A hazai horvát és szerb lakosság családneveiről a 17. század végi, 18. 2. TAUBE, F. W. 1955. 140. 3. VIRC, Zlatko 1985. 139-140. 4. MAJOR, Kenneth J. 1985. 7. 5. MAZURAN, Ive 1989. 90. és 108. 6. MAZURAN, Ive 1988. 14. 7. CELEBIJA, Evlija 1957. 102.