Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Móró Mária Anna: Malmok Baranya megyében a 18. században

MALMOK BARANYA MEGYÉBEN A 18. SZÁZADBAN MÓRÓ MÁRIA ANNA Baranya megye természeti adottságai alkalmasak voltak a kisebb-nagyobb patakokon vízimalmok létesítésére, - ezek még a 19. században végrehajtott vízszabályozások után is dolgoztak, a legújabb időkben sokszor már benzinmotort is alkalmazva a folyamatos működés biztosítására.

1 A nagyobbaknak az államosítások, a főleg takarmányőrlésre használt kisebbeknek a termelőszövetkezetesítés jelentette a véget. A 19. század első felében a molnárok adózásának egységesítéséhez és szabályozásához többször végeztetett a vármegye összeírást a malmok számának, és osztályba sorolásukhoz minőségük megállapítására.

2 A conscriptio céljából következően a molnárok teljes gazdálkodását vizsgálta, számba véve földeket, szőlőket, réteket, állatokat, alkalmazottakat, a malom kerekeinek számát, olykor méreteit. 1815-ben a megye 349 községéből 212-ben, 1841/42-ben 207-ben működött malom. Többségük felülcsapó, egy-, ritkábban kétkerekű, és gyakori a megjegyzés, hogy csak hóolvadáskor és nagyobb esőzések idején őrölhetnek, a száraz nyári hónapokban a többség állni kényszerül. Állapotukról ritkán, felszereltségükről egyáltalán nem tartalmaz adatokat az összeírás. A molnárok vagyoni viszonyairól a megyetörvényszék irataiból lehetne hosszadalmas kutatással, véletlenszerű mintából képet szerezni. Gyakoriak köztük az örökösödési perek, melyeknek irataiban a hagyatéki leltárak vagy az árverési jegyzékek a gazdasági és háztartási eszközök, ruházati és érték1. Baranya Megyei Levéltár (BML) Alisp. elnöki ir. 1916/2222. 2. BML Baranya Vármegye Adószedőjének iratai 1815.; 1840.