Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

L. Imre Mária: Kápolnaépítészet és kultusz a pécsi egyházmegyében

7. kép. Utcai-körmeneti kápolna. 8. kép. Körmeneti, ún. Strass-Kapelle Szentháromság tiszteletére épült, 1783-ban. Mucsiban. (Tolna m.) 1978. Nagymányok (Tolna m.). 1990. 1. A települések belterületén álló kápolnák: a) Nagykápolnák - alaprajzuk szerint egyhajósak, néha centrális elrendezésűek. Boltozott, vagy sík födémmel készültek, toronnyal, vagy torony nélküli változatban. A nagykápolnák átmenetileg sokszor a plébániatemplomot is helyettesítették. Pl. Klimo György püspök idején, 1770ben, Mecseknádasdon, amíg a plébániatemplom felépült, a falu alsó részén lakó hívek a rendhagyóan kis méretű, ún. Vérehullató Krisztus kápolnát használták templomi célokra. Jellegzetesebb nagykápolnák: Bátaszék, Mária Hilf (1762); Boly, Szt. Bálint kápolna (1771 ) ; Tevel, Szt. Rókus és Rozália kápolna (1740) stb. b) Utcasorba épített ún. körmeneti állomások, kis kápolnák, népi nevén Strass-Kapelleket elsősorban német községekben emelték. Ezeket rendszerint három oldalról fal határolja, elől az utcafronton ajtóval vagy ráccsal záródnak. Belül kis oltárépítmény látható, fölötte kép, vagy szobor áll. Alapításuk egy-egy család nevéhez fűződik. Mivel a kápolna saját telkükön állt, fenntartásáról is ők gondoskodtak. Búzaszentelőkor, Keresztjáró- vagy Könyörgő napokon, Űrnapján az ajtaját kinyitották és virággal feldíszítették. Körmenetek alkalmával rövid ideig előtte imádkoztak.