Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

L. Imre Mária: Kápolnaépítészet és kultusz a pécsi egyházmegyében

9. kép. A Segítő Szűz Mária képe a mucsi körmeneti kápolnából. Méretük és homlokzati kialakításuk rendkívül változatos (Nagymányok, Mucsi, Kisdorog stb.) A körmeneti kápolnák építésének igénye már a 18. század elejétől, a letelepítéseket követően előtérbe kerül. Erre vall Kakasdon a szétszedhető és alkalmanként felállítható deszkakápolnák hagyománya is.

10 Ahol a kápolna építésére nem volt mód, ott képoszlopokat (Bildstock) emeltek, melyeket körmenetekre feldíszítettek. A képoszlopok kőből faragott vagy téglából falazott, oszlopszerű, falfülkékkel ellátott, rendszerint fa- vagy cserépzsindellyel fedett építmények. Ezek tetejére vasból készült latin vagy ún. jeruzsálemi típusú keresztet helyeztek. A fali mélyedésekbe, fülkékbe rendszerint bádogra vagy fára festett szentkép került. Nagynyárádon, a község belterületén négy képoszlop helyettesítette a körmeneti kápolnákat.

11 c) Iskolakápolnák az 1910-es 20-as évektől épültek nagyobb számban, rendeltetésüknek megfelelően osztott funkcióval. Iskola és templom céljait egyaránt szolgálták. Belső terük rendszerint többrészes ajtóval volt elválasztva. Jellemzőek a kisebb baranya-hegyháti településeken (Orfű, Barátúr, Mecsekrákos) 10. A két háború között Ürnapi körmeneteken még használták ezeket. 11. A képoszlopok állításának hagyománya német nyelvterületről, főleg Bajorországból és Ausztriából terjedt el hazánkban. Elsősorban a németek- lakta területeken honosodott meg.