Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Kerecsényi Edit: A tüzelőberendezések változása Dél-Zalában a 19. században

29. kép. Korpavár, Országút 18. 30. kép. Nagybakónak, Kisfaludy utca 41. Az 1823-ban épített ház szobájában, Füstöskonyhás ház szobájának részlete régi az 1890 körül elbontott szemeskályha helyére kályhaszemek felhasználásával, 1895 táján csináltatott takaréktűzhely (1962). készített takaréktűzhellyel (1965). Börzönce, Fő utca 28. "Szemeskálha" 1870 körül épített fatalpas, sövényfalú, pitvaros, zsúpos ház. A füstöskonyha berendezése hagyományos: kenyérsütő kemencével és a két szemeskályhával kapcsolatos "tüszellel". A füst egy kiemelt padlásdeszkán át távozott. A szoba zöldes-barnás, spriccelt szemeskályháját az öregek szerint a nagybakónai fazekas készítette 1870 körül, de azóta egyszer átrakták. Mivel közben több csempe eltörött, a kályha felső része egy sorral alacsonyabb lett. A szemek közötti fugákat időnként élénkzöld festékkel mázolták be. A szoba berendezése régies, sarokpaddal és nagy, keményfa asztallal.

30 (24. kép.) Az 1950-es években a faluban másutt is láttam még hasonló formájú, zöld- és barnamázas cserépkályhákat. Ezeket állítólag egy helybeli fazekas, Nagy György készítette. Zalaszentbalázs, Kossuth utca 285. "Szemeskálha " 1860 körül sárgombócokból épített, "föcskerakás" falú, lopott tornácos, füstöskonyhás ház. Tetőszerkezete szelemenes, csonkakontyos, zsúppal fedett. A födém bárdolt palló. A szoba, a füstöskonyha és a kamra külön bejáratú. A füstöskonyhában még használják a kemencét és a katlanhelyes "tü30. TGyM A/2231-68. 2.; F. 2082-2084.