Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Kerecsényi Edit: A tüzelőberendezések változása Dél-Zalában a 19. században

szelt", ahonnét a szemeskályhát fűtötték. A konyhából a füst egy kiemelt padlásdeszkán át a tetőtérbe távozik. A pitvarról nyílik a padlásfeljáró, a "hélajtó" is. Az első szoba 1937-ben szétbontott és nagy gonddal a padláson tárolt, zöldmázas kályháját múzeumunk megvásárolta, majd a Zalaszentbalázs története c. kiállításon 1965-ben újra felállította. Felvételem e kiállításon készült. (25. kép.) Mikor, s ki készítette a kályhát, az eladó nem tudja. Ipa azonban a falu egyik legmódosabb gazdája volt, és adott arra, hogy náluk minden a legjobb, a legszebb legyen. E kályhát is úgy rendelte meg - gyakran emlegette, - hogy a lábazatát is fehér csempéből rakják, noha másutt az sárból készült, aztán bemeszelték. A kályha lebontása után annak tetődísze, a "tik" még évtizedekig a szekrény tetején állt díszként.

31 Zalaújlak, Fő utca 22. "Szemeskálha " 1860 körül épített tömésfalú, oldalhomlokzatán pitvaros, már kéményes ház csonkakontyos-zsúpos, szarufás-kakaspántos tetőszerkezettel, bárdolt deszkafödémmel. A ház három helyiségébe külön ajtó vezet a pitvarról. (26. kép.) A helyiségek padozata barnás színűre sározott. A szobában, melynek az utca felé csak egy ablaka van, már korszerűsített, a konyhából fűthető, zöldmázas szemskályha látható. Az öregek emlékezete szerint falubeli kályhás (Boksok János?) készítette. A sütőt azonban csak az 1910 körüli átrakáskor építették be a tüzelőtér fölé. A kályha lábazata agyag, téglaburkolattal. Az alsó, szögletes tüzelőtér három sor "kötésbe rakott" szeme keskeny, enyhén tagolt párkányon, "vállon" nyugszik. A sarokszemek lapja domborúan mintázott. A kissé szélesebb vállrész ívelten tagolt. A felső peremén csipkézett párta rásimul az enyhén kúposodó felső részre. A kályhaszemek közötti fugák sározását világoszöld földfestékkel időnként átmázolják.

32 (27. kép.) Az imént leírtak vonatkoznak a Galambok, Honvéd utca 9. szám alatti, 1848-ban épített, "föcskerakásos" ház élénkzöld mázas, tálas szemekből készített kályhájára is, amit szintén többször "átraktak". Utoljára 1910 körül, amikor a tüzelőtér fölé sütőt is csináltattak, mivel látták az ismerősöknél, hogy az jól hasznosítható. A fugákat és a sarokszemek sérült lapját élénkkék falfestékkel szokták bemázolni.

33 A kályhák átrakása során óhatatlanul egyre több csempe összetört. Ezért, ahol eredetileg mindkét szobában állt kályha, idő múltával a lakószobába takaréktűzhelyet csináltattak, a lebontott kályha megmaradt szemei pedig - ha méretei lehetővé tették- pótlásként az elsőszoba kályhájába kerültek. Ezzel magyarázható, hogy 1950 táján némelyik kályha két-három fajta csempéből állt. Fazekas ekkortájt már csak Nagybakónakon és Zákányban dolgozott. Az eredeti csempék pótlására tehát nem lett volna lehetőség, igaz, igény sem volt rá. 31. TGyM A/231-68. 6.; F. 2089-90. Lelt. sz.: 65. 74.1.1-11. 32. TGyM A/313-68. 2.; F. 7051-7055. 33. TGyM A/331-68. 6.; F. 7722-7727.